Az Artportal szerint a Munkácsy-díjas képzőművész pályája kezdete óta tökéletes szabadsággal és jó értelemben vett gátlástalansággal közlekedik a XX. század második felének stílusai és áramlatai között, s teljes felhőtlenséggel, aggálytalansággal veszi birtokba a legkülönfélébb eszközöket. Épp ezért jól körülírható korszakai sincsenek, munkáit csak intenzitásuk mértéke és tárgyuk minősíti. Festményei, assemblage-ai az arte povera, az absztrakt expresszionizmus, a pop-art és a Fluxus jegyeit egyszerre viselik. A 90-es években egyre jobban érdeklődik a keleti, főként az indiai kultúra iránt: munkái ennek révén egy sajátos szinkretista formarenddel gazdagodtak.
Most a 2013038-as lapszámunk képanyagának alapjául szolgáló munkákat ajánljuk olvasóink figyelmébe.
Háromféle arc / egyetlen apró ránc / Kritikusan szemlélem / Mielőtt leszáll az éj / Ne vesztegesd erődet nőkre / Kezdetben volt a konyha / egy-egy anyaöl foglya / Egy sziget nyomorúsága / Hát ezt elbasztuk / elmúlásokban csapódnak le a történetek
Megjelent folyóiratunk 2013038-as száma!
Vida Gábor válaszol Korpa Tamás kérdéseire a Határtalan napokon készült videóinterjúnkban.
Mérnemírónőmárő, nyavalyog, már legalább egy éve írogat. Lépnék le mellőle, mennem kéne vissza a többiekhez, de valaki rám hagyta, vigyázzak rá, be van tépve a csaj, míg visszajönnek érte, addig fogjam már meg a kezét ennek a hülye luvnyának, nehogy elengedjem, este le kell adnia. Mi ez, ki ez, csomag?
Tárca a Nőtérfélen.
Láng Zsolt válaszol Korpa Tamás kérdéseire a Határtalan napokon készült videóinterjúnkban.
A smároló gyilkos unatkozik, micsoda cím, el voltam ragadtatva. Amikor olvastam, szinte semmit nem tudtam Hazairól, csak ezt a gyilkost. Aztán bemutatták, babzsákon ült, inkább feküdt, félkönyékre emelkedett, hogy kezet foghassunk, és rögtön visszadőlt. Nézett tovább fölfelé a plafonon túl. Lányosan szelíd kék szeme volt, folyton igazított a haján, betűri a füle mögé, kisöpri a szeméből, előre húzza. Hallgat, néha becsukja a szemét, valaki felolvas, Műhely kör, mindenki sorban, mindenkinek azt mondja, jó lesz, ebben van valami, mosolyog, és babrálni kezd egy hajszállal. Nekem meg eszembe jut a gyilkosból egy mondat, tessék, itt van élőben, én pedig még a befejezetlen vagy elrontott műveknek is tudok örülni, ha van bennük egy pici olyasmi, ami nincs másutt.
Emlékezés Hazai Attilára.
Székely Csaba hőse voltaképp nem erkölcsi normák nélkül való ember: van fogalma az általában helyesről és az általában helytelenről, ebből fakadó kételyekkel, voltaképp magyarázatokkal, a kilengéseket is rögzítő, alkohol áztatta világképe alkalmassá teszi a következtetésre, amellyel a maga módján megfelel Camus öngyilkossággal kapcsolatos felvetésére — úgy tudja, nem érdemes leélni az életet. Ha tetszik, ez hideg megfontolás, igazolja is a teóriát, ebből ritkán következik öngyilkosság. És most sem. Ha tett nem, következik-e akkor bármi a bölcseletből?
Csehy Zoltán válaszol Jenei László kérdéseire a Határtalan napokon – videóinterjú.
Ridley Scott a filmes tájlíra egyik
legnagyobb alakja. Ott van például
a Szárnyas fejvadász nyitóképe
ezerkilencszáznyolcvankettőből,
az eljövendő poszt-Los Angeles
olajmezőként lángoló, sötét és
beláthatatlan víziója, melynek
külön neve van a filmtörténetben:
The Hades Landscape, vagyis hádészi
látkép. De eszünkbe juthat mondjuk a
hetvenkilences Alien-film éppúgy,
mint legújabb előzménye is, a nem
kevésbé mitikus Prometheus.
Dunajcsik Mátyás verse .
Málik Roland (1976–2011) emlékének szentelte 16-os lapszámát a Bruthalia fanzin, melyet április 16-án (kedden) este 19:30-tól mutatnak be a Roham Bárban (Budapest, VIII. ker., Vas utca 16.).
