Abban az időben Krementz – többek között – fenomenológusokkal is levelezett, mert kedvelte az interdiszciplínát, és úgy vélte, a fenomenológusok azok, akik a leginkább érdeklődést mutatnak a tapasztalatok iránt, ami nálunk, medvészeknél is elsőrendű fontosságú.
Világéletében diszkrét volt. 37 év után is csak véletlenül szagolta meg a felesége parfümjét — a felesége nélkül.
Fehér spaletták, kőkerítések, teraszok, enyhe esésű cseréptetők, meredek lépcsők,
Hazafelé tartottam. Az út hosszában sötét volt,
keresztben utcalámpák fénye és fák árnyéka rajta.
Már semmi közünk sem volt egymáshoz.
Régen elhúztál mellettem — kövér gáz,
kurva nagy fekete batár, az útról mindent lesöprő.
Pedig jóval kecsesebben indultál valaha, halkan duruzsolva.
Mikor gyermek voltam,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek.
Mikor férfivá értem,
elhagytam a gyermek szokásait.
Már nem gondolkozom.
Már régóta nem történt semmi,
ahogy akkor sem. Ültél az asztalnál,
semmiségekről beszélgettünk, míg én
a tűzhelynél álltam, és egy lábasban
kavargattam a kávét, ugyanis elromlott
a kávéfőző. Figyelnem kellett erősen.
Jobb kéz felől gyors felhők
haladnak a hegy fölött
és a lassú felhők alatt.
Szél hajtja őket, mi más.
Át-átragyog a kék. A nap.
Mintha ketten foltoznák az eget,
a nap a kéket, a szél a szürkés-fehéret.
Kezdek ingerült lenni. Eszembe jut egy hajdani plakát: Nyerjen Volvót! — és a dac: Nem nyerek! Aztán azon kapom magam, hogy azt mondogatom: Nem én vagyok a célcsoport, nem én vagyok a célcsoport. Mint amikor a sorosplakátokkal találom szembe magam, vagy József Attila szárszói emlékvonatról olvasok. Nem én vagyok a célcsoport.
Nem. Az adófizetők támogatták, akiknek ősei hajdan a magyar államot illetve az Európai Uniót megalkották. A MÁ, illetve az EU adófizetői által ennen képviseletükre megválasztott tisztségviselői csak eldöntötték, hogy mire fordítsák a pénzünket. Nekik ezt a döntést kell megköszönni. Esetleg. De: adunk be 100-at a közösbe, és megválasztottunk téged, hogy célszerűen, hatékonyan, igazságosan osszad el újra közöttünk, ami a miénk. Nem akarunk úgy járni, mint a két medvebocs a rókával meg a sajttal. De az alaphelyzet hasonló — a sajt a medvebocsoké. És talán a folytatás is hasonló…
A tengerbe most hanyatlik a nap.
Nem megyünk innen ma már sehová.
A móló végében spanyol férfiak
csoportja. Mit is mondhatnék én,
a turista? Néhányan bizonyára a nyájas
Kasztília, mások a hűvös Aragónia
tájairól valók. Tőlük kissé félrehúzódva
az ott két komor katalán. És hátul,
közel a vízhez talán egy baszk úr áll.
