MagamNe kérdezd, hogy ki vagyok, mertmagamat csak hírből ismerem.Leoltottam bennem a villanyt,és azt hiszem, így jobb nekem.Azt mondják, ő fröccsöntöttebb,egy filléres tucatdarab,durrdefektes gojzervarrott,talán tarkátlan tarkabab…Azt mondják az ő íriszefakóbb, mint az én íriszem.Még nem tudom, hogy mit higgyek,de azt hiszem,…
Beteljesítve jóslatod — ha beépítjük, könnyebb leszválnunk is —felköltöztem a tetőtérbe.Felgyűltek a, felgyűltek az okok.Az egyébként gondosanmegtervezett príma franciaágyis közrejátszott. A jó nevűÁrkossy Bútortól rendeltüktéli-nyári kókuszbetétesmatracokkal, és csak tíz centivellett rövidebb a kívánatosnál.Hiába értettem meg,hogy akkor se fér elnagyobb a…
én csípem, ő csípKülönben csípem ezt a kakastmég ha úgy össze is kaptunk egyszer(Akkor azért megijedtem,egy hosszú pillanatig úgy volt,ő nyer, én meghalok)és mert azóta félek tőleegyre csak lesemvégül megfenyegettem, hogy megeszemő meg fenekedik rámahányszor meghallja a hangomrohan, acsarkodva kukorékol…
(részlet) Az ismeretlen zsákja a tűz mellett terebélyes volt, de olyan hatalmas árnyékot, amekkorát a lopakodó pásztorok láttak a rekettyebokrok közül, rendes körülmények között bajosan vethetett. Az alakja egyáltalán nem hasonlított bozontos farkaséra. Kerek és hasas volt, érdektelen cókmók, amelyből…
Nemes Z. Márió. Fotó: Máté Péter / Jelenkor Disznósajt1.Barlangfestményt festek a kezemmel, mert már van kezem. Örülök: így festek! Van a képen minden jó, rénszarvas meg a Szőrös Bohóc, akivel bevásárlás közben találkoztunk a Prímában. Szájára fagyott a piros vigyor,…
A soha, a mindig és a pillanat „a százados tölgy óvja majd a lelkem” (Zabolockij)A kapu előtt, mohával benőtt monoliton ül,egy magába visszavonult kerub.Kezében gyeplőcsatok,szájában zabla vöröslik,arcát átszövi a kantárszíj-folyondár.Jujubapiros szeme ragyog, akár a kristálytiszta jáspis.*Belépek a kipreparált istállóba,a fekete,…
A teremtés éjszakájaA vers elválaszt, és magunkba zár,kettéoszt költőre meg olvasóra,mert csak annak van szüksége a szóra,aki más rímre, más ritmusra vár,s már soha többé nem tud a tükörtőlmegválni, hátha láthatja magát,akár az éji folyó csillagátegy másik költő hajdan, este…
Kecöli K. Gergő (Fotó: Merész Márton) Fiatal voltam, de öregnek éreztem magam. Akkor költöztem az új albérletembe. A kocsmában ültem a házzal szemben, amiben az albérletem volt. A ház bejáratát néztem. Egyszerre vártam Hannára, aki ledermesztett, mint a kígyó, és…
zsoltárÁrpádnaka plafon mögül közelítekvan aki csak meghalni megy hazaha elég sokáig tartom nyitvaa szemem lehet megszökhetekmegint én hatféleképpen tudok sírniellenőrizted mikor sorban álltunka vásárhelyi cégbíróságon és mondtadhogy utálod magadban hogy feláll neked ettőlén nem utáltalak soha magambanarra kértél ne mondjam…
avagy Testtelen szárnyak Tőzsér Árpád Nincs nehezebb verstéma a léleknél, pedig a súlya állítólag csak 21 gramm. De mi van, ha én materialista vagyok, sszerintem a lélek az elme váladéka, s nem valami égicucc? S elmélkedni valamiről, ami épp azzal…