Keresztesi József (Fotó: Tóth László) Kokáin fölszívja ÁbeltJónás a halban marad a fáraó leánya megtaláljaMauglit a sás alattnem hiszed el de a lábad előtt már megint megnyílt a tenger a végtelen úton végigcsattogsz szomorú békaembersötét az ég Izsák még álmosÁbrahám…
Keresztesi József (Fotó: Tóth László) A keserűséghez nigrorumque memor (…) ignium Ízek atyja, sötéten lobogó halotti láng, míg téged dalollak, érintetlenül hagyom a tálcán a citromszeletet, a nádcukrot és azt az egyetlen könnycseppet, a közmondásost, amely nélkül bármely történet adatok…
Keresztesi József (Fotó: Tóth László) És mi mégis Talpra magyar, hegyezd füled! Itt az idő mostan veled. Régi cseléd vagy szabadok? Nem verik ki? Válasszatok! Mintagalamb: dehogy verik! Dehogy verik: botetetik! Kik szabadon rabok voltunk, kotkodákol régi kardunk. Domborulnak mostanáig…
Keresztesi József versei a decemberi Műútból
Az Omerta négy könyvében négy szereplő beszéli el a saját életét: a férjétől megszökött, majd szolgálónak álló parasztasszony, Szabó Ződ Kali, a rózsanemesítő Décsi Vilmos, a félárva parasztlány, Butyka Annuska, valamint a nővére, a ferences rendi szerzetesnő Róza (szerzetesi nevén Eleonóra). Az elbeszélések itt már összekapcsolódnak, kiegészítik vagy átértelmezik egymást, és ennek folytán egy-egy alak új és új fénytörésben képes megjelenni — nem csupán a gesztusai, a reakciói, de maga a figura egészében is.