Beültem egy helyre
A túl sok hétköznap eltakarja a valóságot.
Bent ragadsz, tutti-frutti a fogban, ami csak őröl.
De legalább édes vagy.
Képzeld el, ahogyan egy seb kifejezi magát.
Felfekvés, mondjuk.
Ledobja bőreit, váladékozik.
Egy új csillag, nevezzük Walkürnek.
Belenézel, és megvakulsz.
Bárkit hívsz, nem jön.
A macskák rádiót hallgatnak, és ha volt
is egy jó mondatod, elfelejted a kádban.
Törik, ami vagy.
Tördelődik.
Zúzdában lapjaid.
Megfürödtél, fölveszed a kedvenc alsódat. Szürke.
Vége a hétnek. Rajta egy sombrerokalapos kaktusz táncol.
Nyugodtan hátradőlhetsz, fizetést kaptál.
Visszatartod a vizeleted. Végre ihlet,
most nem lehet vécére menni, pedig a második sör.
Írni tehát ismét csak szórakozás.
Egyfajta minőségi időtöltés, ahelyett, hogy
betörj.
Van választásod? Isten.
Összecsiszolódtok, majd elvisz a hátán
Nepomukba, ahol semmi sincs.
Vagyis úgyszólván a semmi folytatódik,
mint egy második évad, amire vártál.
Vajon mikor lesz teljesen vége?
Elbújni szögek közé, hogyha
Alvadékos vérhold. Asztalhoz vert pálinkás pohár,
az aljára, hamar, lefelé! Madár csücsörít így, tartod
az arcod, visszatartalak. Maradj életben mindig!
Tintás ujjak, morzsás az ágy. Ki morzsolt össze?
Egy óriás. Fantasztikus tested köré kőrengeteget
görgetek, ne legyen másé. Zúzzam be rajtad a fejem.
Hosszú hétvégék csontjait a hétköznapok rágják.
Kiskutyák, foga sincs ebek, apró vakarékok, de ők is
felnőnek egyszer, és őrzik a lázat. Murvafürtöm!
Ne engedj el! Írj körül, vaskapudat, és szedd be velem
a D-vitamint. Napról napra jobban szeretlek, valami
talán nem múlik el, csak szédül, zsong, csapong.
Elmegyünk Lídiához, kézműves álmokat inni. Nem
leszel hajléktalan, sem beteg, ha megkóstolod.
Élj velem, nem kell nálam, legyél magadnál, tompíts.
Hangos a lelkem, érzem, torzít a berendezés. Hajamon
lepke juházik. Síró gyökérrel ébredt a legszebb szobanövény.
Bérlem én a létet, hogy fájjon? Tulajdonlom a vágyat.
Egy szekrényt tolj odébb. Mögötte pókóvoda! Harsány
soklábúság, bíbelődő dadák, menzaszagú ebédlő.
Óvónéni kérem, szétrobbanni milyen?
Bemegy a boltba a zsebem. Kitapintom a krízist.
Veszek neked egy verset, majd otthon felolvasom.
Átölelsz, meg akarsz enni, a konyhában mögém kerülsz.
Izgat, hogy semmire sincs mód? És mégis minden a csókban.
Egy kis Paradzsanov, Tarantinóval hintve. Csirkelábak
fazékban, ízletes szarkaparók, de te utálod. Én nem!
Paradicsomot akarsz. Folyton folyvást. Biót, kúszót
és csüngőt. Megvan a palánták pokla? Ronda poloskák.
Be vagyunk huzalozva, mulasztásaink: horogkeresztes drónok.
Nem akarom, hogy sírjál. Annyi sírnivaló van.
És a te hormonháztartásod egy Kex-számtól felborul.
Szeretnélek bezárni. Üvegburába vagy: vagy a sütőbe.
Gázpalackkal álmodik a szent. Üres, minden kizárt.
Csernobilról szól a sorozat, karanténban vagyunk.
Hadd ágyazzak meg neked, egyetlen egészségem!
Ugye milyen szép ez a gettó? Nyakigláb kakasokkal,
berendeztem neked, vadásznak ránk az önkéntes falak.
Most már elismered, kávém apácalé.
