Ayhan Gökhan

Ayhan Gökhan

(Budapest, 1986) költő

Ayhan Gökhan: Szemtanú

Vas Vikinek Pislogás a csillár fényében, és az érzéseinkről közösen akart beszélgetés, hogy az érzés kapjon méltó besorolást, akarjon egy beszélgetést, ne kóvályogjon a címkézetlen randevúk, jelenetek sorfala között, mint sírfelirat körül az emlékezést tömörítő mészkő, ne temesse öle alá…

Valóság-keksz

Mátéval van egy elméletünk,
ketten találtuk ki piros pólóban,
Mátén, azt hiszem, kék volt a póló,
de mindegy,
nem ez a fontos,
szóval
Máté és én azt gondoljuk,
a tökéletes apukák a mesében léteznek...

Lányok

A lányok olyanok,
mint a villámhárító,
ügyesen hárítják el
a fiúk bókjait, dicsérő
szavaik elől kitérnek, akár
egy éles kanyarban az autó-
versenyző az akadályok elől...

Szerelem

Napok óta nem vagyok magamnál.
A fejemben lakó aranyásó
kedd óta egyetlen nevet hoz fel
a vízbe mártott szitáján,
s a név hallatán, mintha áramütés érne,
összeszorul a gyomrom, s a szívem liftje
megőrül és fel le jár...

Orbán-kanca, megnyergelve

Nyerges Gábor Ádám legújabb, második verseskötete sokat kockáztat: egy hatalmas és lezártnak vélt életmű — lezártnak látszó — műhelyéről kívánja leverni, pardon, levenni a lakatot. A Petri Györggyel, Tandori Dezsővel jelzett hagyomány útján elindulás után egy új, kevésbé bejáratott úton, Orbán Ottó hagyományútján lépdel a fiatal szerző.