Valaki hiányzik, nemsokára itt lesz. A hiányolók lettek volna látók, mert kívánságuk teljesülése később fájdalmuk lett. „Kit igazán látni kívánunk, végtelenül távol van, és meg van kötve”, mondja a részeg M a részeg többieknek, és három hatost dob. Aztán újra, majd harmadszor. 6–6–6. Van esze, összeszámolja. „Ez egy árnyéknak a száma”, mondja, majd kimegy a pinceszagú folyosóra több levegőért, de keveset kap. Valami sűrű, láthatatlan elé tolakszik, karmos tapogatólábaival mellkasába vájja magát. A vad és fájdalmas behatolástól M remegni kezd. Talán az idegesítő reszketést akarhatta leállítani a lény, amikor megszúrta a nőt.