Azt álmodtam, hogy a világ fából volt,
és te is ott voltál.
Fából voltak a tárgyak, fából a táj —
minden, ameddig a szem ellát, fából.
— Nem hiszem el! — mondtam.
— Látod, milyen vagy — mondtad.
Nem láttam, de téged láttalak, és te is
fából voltál.
— Ki csinálta ezt? — kérdezted csodálkozva.
— Nem én voltam — vágtam rá gyorsan.
— Mi ez az egész? — kérdezted.
— Úgy látszik, igen — feleltem,
mert úgy értettem, azt kérdezted, „Ez az egész?”
Mikor felébredtem, megértettem, mit is kérdeztél valójában.
Felébresztettelek, hogy elmagyarázzam.
Nem értetted, mit akarok,
és megint megkérdezted, „Mi ez az egész?”
Legyintettem, hogy hagyjuk. Úgy látszik, igen.
Megjelent a Műút 2013036-os számában.