ötvenhat éves lettem én ebből
nem lesz se jambikus se virtuóz
költemény s nem is meglepetés:
naplóvers csupán egy a sok közül
a sorban a krisztusi élet-
évekhez pedig már rég nincs közöm
legfeljebb annyi hogy túléltem
mint téged s azóta mennyi mindent
a lakás telis-tele csecse-
becsével és kacatokkal mégsem
otthonos a látszatok uralják
amelyeknek kifelé jót kell
mutatniuk és többnyire jót is
mutatnak kivéve egynéhány
szépséghibát amelyek szembemennek
a tökéletességgel mégis kész
életművészet hogy nap mint nap
ebben élünk akár egy elátkozott
kastély falai között tudván hogy
ez otthontalan otthonosságban
nincs megváltás és nincs belőle
szabadulás – se ajándék se
kávéházi szeglet legfeljebb némi
lefaragással a havi kétszáz
a suhanó idő egyetlen
menthetetlen bizonyosságaként
a magam-magam s az évre év
Megjelent a Műút 2013037-es számában.