Árva voltam, szőke és román,
rideg krumplilevest ettem
reggel, délben, este.
Csak húsvétkor engedtek ki a városba,
de a Főtérnél tovább sohasem jutottam.
Néztem a földön a fonott sarat,
a patikából kilépett elém egy öregasszony,
valami nagyanyaféle.
Nem tudom, hogy ő adott nekem pénzt,
vagy én neki,
csak a kezekre emlékszem, meg pénzcsörgésre.
A kőhalom már nem olyan, mint a régi,
másféle utakból és házakból zúzták.
A tetején visszafordulok,
és eldöntöm, hogy hazudni fogok.
Mert ezen nincs nagyon mit mesélni.
Megjelent a Műút 2013036-os számában.