Trappol Pódoliában az ugaron, Bukovinában a sárga dombok mentén üget, mintha indián volna, de nem egészen. Ahol tüzet gyújtottak és még májusban is ég a tarló, gyerekek kapálnak kék kötényben. Dnyeszter partján műanyag flakont gyűjtenek. Rohan az ukrángyerek szakadt tornacipőben az Orosz sztyeppén, se lova, se tyúkja. Csernovicban német iskolába, Odesszában a repedt és vizes gangon szökdel, lóg a szeren, bottal labdát piszkál. Hátha nagy focista lesz belőle egyszer. Gyévocska, málcsik, kiabál anya, kész az uzsonna. Mikor anya észrevesz minket, megkérdezi a szomszédját, honnan jön el az idő, mikor én is csak úgy elutazhatok innét?

Kinyíltak az erkélyajtók. Meg a nárciszok. Amint húsz fölé kerül a celsius, a férfiak rövidebb nadrágot vesznek. Rövid, sztreccs biciklist, hosszabb bermudát, kockás térdig érőt, fürdőnadrágot, passzentosat, vagy elállót orkánanyagból. A felsőtest a fontos nekik, arra gyúrnak, meg bicepsztricepszre, a has másodlagos, szerencséseknek a kötőszövet feszes, kemény, fenéktől lefelé elég néha bringázni, vagy futni egyet. Kettőt. Isten lába például gyönyörű. Megfognám. Mennyi ronda lábú férfi van.