In memoriam Seamus Heaney – megemlékezés a Nobel-díjas költőről a Nyitott Műhelyben
Megemlékezés és beszélgetés a Nobel-díjas ír költő, Seamus Heaney munkásságáról Mesterházi Mónika, Imreh András és Gerevich András vezetésével.
Megemlékezés és beszélgetés a Nobel-díjas ír költő, Seamus Heaney munkásságáról Mesterházi Mónika, Imreh András és Gerevich András vezetésével.
fényesre nyalt eresztékeim újra és újra megnyalják
a permethideg hullámok, erőből körbemosnak,
kilúgoznak minden kapupántot, szívlakatot, ölelő
csavaranyát. vén kecske, sós lével folyik a rozsdás föld,
patakokban erózió, egyedül a kilátótorony
marad, kikezdhetetlen fémtest...

Odakint van valahol. A kezem mozgásától leszakad a hamu a cigim végéről, nekiütközik az erkély korlátjának, de mégsem hasad tovább, hanem megpattan, a széltől billeg egy kicsit, végül lefordul a peremnél, vitorlázik és zuhan egyszerre, töredékmásodpercek alatt eltűnve a sötétségben. Leszívom a füstöt és végignézek a meredező tömbházakon: a neonfények épphogy kirajzolják a kontúrjaikat, vastagabbnak és hosszabbnak tűnnek, mint valójában.

Az ózdi hűtőkürtő szürke krátere látszik az alkotóház ablakából. Mintha fantázia szülte volna, súlyos égbe emel. Belefestették a betonóriást a város gazos utcájába, árva pipacs, parlagfű, ecetfa bújik köré és folyton le szeretne nyelni — piros és neonsárga kurvák lófrálnak kicsípve, körbeérik, látom, mikor kihajolok az ablakon. Lépked a ridikül, kopog a köröm a cigarettán. Tavalyi karácsonyi díszek fehér sziluettje mögött lebeg a gyár egyik utolsó, lebontatlan egysége, az elveszettség kéménye ez az óriás.

egészen zavarba is jövök a kommunikáció mint olyan minéműségét illetően, s ennek eredményeképp, meg mert semmiképp nem szeretném a világrendet tovább és jobban megzavarni, most úgy beszélek, hogy nem beszélek, de sem táncolom végig, mint még nyáron terveztem, a Gangnam Style koreográfiáját, sőt a bábszínházat sem veszem elő.

Októberben induló kurzusokkal.
Szövegek: Adorjáni Anna • Büki Mátyás • Durica Katarina • Kálmán Dóra • Nagy Kinga • Ónodi Lóránt • Solti Gyöngyi • Uhrin Csaba • Zádori Beáta
Ahogy az a Könyvpub portálon idén nyáron megjelent interjúból (Egy szál verstől a boglyáig) is kiderül, a titokzatos "nípi kőttő", Petrence Sándor sajátos plágiumbotrányba keveredett. A PRAE.HU Kft. gondozásában az idei Könyvhétre megjelent Fagyott pacsirta című verseskönyv szerzője elárulta: munkáját "tanácsaiva’, s így úgy" végig egy másik költő is segítette. "...meg ígírtem neki, hogy, míg idín ív fojamán nyilvánosságra hozom, há űt es, bármij igaztalan igasság es a vággya, hogy ő es velem írta a könyvet".
Esterházy Péter új könyvének két utolsó oldala van; az egyikből arról értesülhetünk, hogy „Apánk, Nyáry Pál” mentéjéből (vagy zakójából) sok évvel halála után gyűrt papiros kerül elő, azon pedig — mint halálon túli üzenet, parainesis, intés, bátorítás, buzdítás —, az olvasható: „Örülni.”; a másikon egy álom leírását találjuk, melyben az Égi Atya/Édesapám a gutaütött Bölcs András képében jelenik meg, akinek szemében „végtelen szomorúság” ül: „Mintha a bajok mögött volna egy nagyobb baj. Te vagy ez a baj, Uram, motyogtam a felelőtlenség félálmában reggel. Te, a szomorú Isten.”, és aki azután eltűnik a ködben.
Esténként meglátogat
az origami ember.
Kisimít és összegyűr.
A kezével barkóbázik:
kő, papír, olló,
állat vagy növény?