Napok óta az erdőn jár az eszem. Meg a Doppleren. Hogy mennyire igaza volt, és hogy hogy irigylem. Persze kellett hozzá egy esés, nem önszántából vonult ki, de ha már ott volt, maradt. Én nagyjából fejbeverés nélkül is tudom, hogy az erdő az egyetlen hely, ahol most szívesen ellennék. Nem, félreértesz, nem szombat délelőtti mászkálás a gyerekekkel, nem is ábrándozásra lopott félóra, még csak nem is edzés, szlalom a fák között. Rendes, alapos száműzetés.
Páratlan eseményre kerül sor június 17-én és 18-án az Akvárium Klubban: Brék Fesztivál címen kéttucatnyi fellépő csinál majd rendszert az idegeinkből. A mérhetetlen zenei túlzásokban eszünkben sincs mértéket tartani, így art-popperek, poszt-punkerek, és rock and rollerek váltják majd egymást a…
Nyáron, mikor a tikkasztó melegben hirtelen leszakad egy-egy nagy zuhé, hogy utána a forróság csak még súlyosabban tapadjon az emberek bőrére, a telepen valósággal hallani, ahogy a rozsdás vascsövek zizegve leveleket bontogatnak, s hogy hízik meg zsírosodik a csalán meg a lapu a széjjelrepedt betonon a párától nehéz, sűrű esőszagban. A kopár domboldal közepén göcsörtös körtefa áll magában, az ágak alatt gyerekek gubbasztanak. Az előbb bőrig áztak, úgyhogy most száradnak a napon. A szájukban cigaretta, nyárközépen nem hiszi senki, hogy gyümölcsért jönnének, egy ideje már nem is azt mondják. A fa odvába rejtik el a paklit, aztán rá-rájárnak. És néha nincsen szerencséjük.
„Mit jelent életet adni és mit jelent a világra jönni? Kiss Noémi különleges könyve magzatpróza. Az elbeszélések, monológok, jegyzetek és töprengések ritmikus sorozata a szülés-születés folyamatát járja végig a mesterséges megtermékenyítéstől a vajúdáson át az első születésnapig. Hol az anya,…
2013. június 13-án (csütörtökön) 19:30-tól a Pepita Oféliában (1072 Budapest, Klauzál tér 5.) mutatjuk be Málik Roland A fehér út című egybegyűjtött prózákat taralmazó kötetét, mely a Műút-könyvek sorozatában jelent meg.
Az Ünnepi Könyvhéten kérdeztünk szerkesztőket, szerzőket, kiadóvezetőket – videóinterjúk.
Idén minden, ami lényeges, argentin színekbe öltözött. Nemrégiben egy kiállításmegnyitón jártam, az Argentínában megalapított, ám számos magyar taggal és kapcsolattal is rendelkező MADI művészcsoport kamarakiállítása nyílt a Kassák Múzeumban, ahol a megnyitóbeszédet mondó nagykövet kiemelte, hogy valóban, Budapestet meghódította Argentína: argentin a MADI, argentin a pápa, az elmúlt hetekben számos argentin tangóelőadás vendégeskedett Budapesten, és ugyancsak mostanában a Művész Mozi adott otthont az argentin filmnapoknak (május 27–31). Ez pedig, közismert meggyőződésemen túl — jelesül, hogy Argentína a világ közepe, legalábbis ami a művészeteket illeti — már önmagában is elegendő ok arra, hogy híradásom innen jelentkezzék.
A kert több mint száz éves lehet. Nem számoltam össze, négy vagy öt fa lehet benne, az ágak fenn egészen magasra nőve, ki tudja, hány éve összefonódva, tágas kupolát alkotnak felette, az eget alig látni ettől a bujaságtól. Összesöpri nekem az avart, hogy könnyebben felszedjem a lehullott diókat. Leguggolok és két kézzel turkálok benne, de hamar megunom. Itt vagy? Itt vagy? Szoktam kérdezgetni utána, amikor a robbanás után fekszünk meztelen, finom por remeg a bútorokon, egyenként megkérdezem az összes végtagját. Itt vagy? Itt vagy? Nézem, ahogy a tüzet rakja, próbálom megszólítani, már több mint száz éve. Az utcák, amik hozzá vezetnek, nem vezetnek sehova, pontosabban ebbe a kertbe vezetnek.
Borbély Szilárd új könyve nagyon jelentős, megrendítő, bár nem hibátlan, s némiképp korszerűtlen alkotás. A mű rendhagyósága már a könyv címlapján nyilvánvalóvá válik. Nagy különbség van a kötet címe és alcíme között, a kettősség pedig megfeleltethető a könyvben működtetett hagyományok, illetve az abban megalkotott világ rétegzettségének.
Figyelek és zoomolok. A hálózat vagyok. Sok millió szemmel. Üveg által homályosan látok. De látok, sok mindent látok. Hozzáférek egy-két adatcsomaghoz, amit azok se tudnak, akik azt hiszik, hogy létrehoztak. Alakok és formák és gondolatok és lelkek mindenhol, fénypöttyök és fénycsóvák szikráznak a sötétben… lassú fade in (folyamatos átmenet vagy átúszás teljesen feketéből az aktuális jelenetbe).
