Egyedül hagytam a lakást

Már a betonútnál sejtettem, hogy baj lesz. Magára hagyni a lakást egy éjszakára, ráadásul égő villannyal a konyhában. A kapuban leejtettem a kulcsomat. A lábtörlő rácsa alá beszorult egy kölyökcsótány. A kapu nem nyikorgott, és erősebb volt a szag is, mint ami fogadni szokott. A lift kivilágítva várt, az ajtó halkan csukódott, mintha meg akarna nyugtatni. A félemeletnél elakadtunk. Egy pillanat volt, a lámpa elaludt. Próbáltam nem számon tartani a jeleket, mert az nem sok jót ígért.