
Kabai Lóránt 1977-2022 nincsen múlt idő. minden most van. hitvány hazug vigasz a világ ellen, tesó, de húsz éve keressük ezt egymásnál, másoknál. lehet, hogy sosem találjuk meg, de akkor sincs semmi sem múlt időben ezen a világon. csak az…

A KÖNYV IDE KATTINTVA OLVASHATÓ ÉS LETÖLTHETŐ! E könyv írásai 20–21. századi irodalmi művekről beszélnek, melynek során elsősorban gondolkodásformák, beszédmódok és a kánonok alapvető problémáira összpontosítanak. A prózafordulat bővebben értett történetét is vizsgálják, egészen a legújabb irodalmunkban újraszituálódó realizmusig. Regionalitás,…

Bármilyen régóta is tart akármely róla szóló diskurzus, avagy polémia, az irodalmár szakma még mindig nem tud mit kezdeni az online publikációs felületek felől érkező kihívásokkal — sőt, tulajdonképpen át sem látja azokat. Érdekes és jellemző, hogy a viták tíz…

én ezt mondom rá nekik
és ők meg köpnek rám meg a magamfajtákra

"ide érkezett meg vele az anyja az apja
a két nagyapja nagyanyja
azoknak anyja-apja és az amazoké
az összes mindenkié aki zsigerét vérét
minden baj ellenére megtartotta"

Köszönöm a Műút portál olvasóinak figyelmét, kollégáimnak a barátságot, barátaimnak a kollegiális közeget! Mindenkinek csupa jókat!

...az mind a gyomromban landol a gyomromban a gyomromban a gyomromban...

Egyszer minden feladat véget ér, és akkor abból kéne élni, amit mellette elérni sikerült. Megtartani. Mert csak az maradhat. És ha az sincs, legvégül abból tudni meg, vajon jó helyen voltam-e. Az lesz a kései bizonyosság. Nem lehet előre sejteni belőle semmit. Vagy de. De nem akarom. Mert tudom, hogy van alku. És hogy megköttetett.

Szöveggyár 2017-hétvégénk hangulatához...

Nincs szomorúbb a lelakatolt kapujú, elhagyatott éjjeli játszótérnél. Még ott jár a gyerekek lépte, akik boldogok voltak itt, vagy legalábbis örültek, hogy bejöhettek ide. A kerekek még forognak, a hinta még halványan inog. A csúszdák, a libikókák, a mászókák, a kormánnyal hajtható körsürgők egy darabig biztosan várják még a régi vendégeik, aztán majd megtudják, hogy azok nem jönnek hozzájuk vissza. Vagy nem tudják meg, mert a dolgok talán örökké képesek várni, vagy még azután is — mégha nem is tarthatnak ki olyan sokáig. Szóval a remény még nem hagyta el a helyet, a hit dolgában azonban ki mondhatna itt ma biztosat? Vagy fordítva.