Default image

Antal Balázs

Antal Balázs 1977-ben született Ózdon. Nyírszőlősön él. A Nyíregyházi Egyetem és a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem oktatója. Fő kutatási területe a kortárs magyar irodalom, a magyar irodalmi regionalitás és az abszurd irodalom. 1999 óta publikál szépirodalmat, valamint kritikákat és tanulmányokat egyaránt.

veledidő

Kabai Lóránt 1977-2022 nincsen múlt idő. minden most van. hitvány hazug vigasz a világ ellen, tesó, de húsz éve keressük ezt egymásnál, másoknál. lehet, hogy sosem találjuk meg, de akkor sincs semmi sem múlt időben ezen a világon. csak az…

Súly és könnyűség. Regionalitás és átjárhatóság az újabb magyar irodalomban

E könyv írásai 20–21. századi irodalmi művekről beszélnek, melynek során elsősorban gondolkodásformák, beszédmódok és a kánonok alapvető problémáira összpontosítanak. A prózafordulat bővebben értett történetét is vizsgálják, egészen a legújabb irodalmunkban újraszituálódó realizmusig. Regionalitás, identitás, realizmus, többszólamúság — e kulcsszavakat lehetne…

Kísérlet és játék rövidkritikával

Bármilyen régóta is tart akármely róla szóló diskurzus, avagy polémia, az irodalmár szakma még mindig nem tud mit kezdeni az online publikációs felületek felől érkező kihívásokkal — sőt, tulajdonképpen át sem látja azokat. Érdekes és jellemző, hogy a viták tíz…

Ballada az ember fiáról

"ide érkezett meg vele az anyja az apja a két nagyapja nagyanyja azoknak anyja-apja és az amazoké az összes mindenkié aki zsigerét vérét minden baj ellenére megtartotta"

Úti napló

Egyszer minden feladat véget ér, és akkor abból kéne élni, amit mellette elérni sikerült. Megtartani. Mert csak az maradhat. És ha az sincs, legvégül abból tudni meg, vajon jó helyen voltam-e. Az lesz a kései bizonyosság. Nem lehet előre sejteni belőle semmit. Vagy de. De nem akarom. Mert tudom, hogy van alku. És hogy megköttetett.

Játszótér éjjel

Nincs szomorúbb a lelakatolt kapujú, elhagyatott éjjeli játszótérnél. Még ott jár a gyerekek lépte, akik boldogok voltak itt, vagy legalábbis örültek, hogy bejöhettek ide. A kerekek még forognak, a hinta még halványan inog. A csúszdák, a libikókák, a mászókák, a kormánnyal hajtható körsürgők egy darabig biztosan várják még a régi vendégeik, aztán majd megtudják, hogy azok nem jönnek hozzájuk vissza. Vagy nem tudják meg, mert a dolgok talán örökké képesek várni, vagy még azután is — mégha nem is tarthatnak ki olyan sokáig. Szóval a remény még nem hagyta el a helyet, a hit dolgában azonban ki mondhatna itt ma biztosat? Vagy fordítva.