Ballada az ember fiáról

"ide érkezett meg vele az anyja az apja a két nagyapja nagyanyja azoknak anyja-apja és az amazoké az összes mindenkié aki zsigerét vérét minden baj ellenére megtartotta"

Elindult Csabi a hosszú útra a szülői házból
ment ment és már a kapuig jutott
onnan a jó szülők veszekedése hívta vissza
azután újra útnak indult de akkor meg
elhagyta az anyja az apját és azért nem jutott messze
mert valakinek otthon kellett lenni
amikor megint nekivágott már kiért a kapu elé
az apja szólt meg sem állt a szomszéd szólt
hogy „Csabi, szólt apád” és ő meg azt felelte
„az nekem nem apám nem apám az nekem”
mégis visszajött mikor a nemapja-apja felkötötte magát
azután sokáig maradt otthon veszteg
azalatt jónéhány út lezárult
egyesek csak Csabi számára
mások meg mindenki számára
de legtöbb mégiscsak az olyanok számára mint Csabi
és legközelebb ezért már egészen másik úton indult
ezen az úton munkát nem talált
és mivel nem talált munkát családot sem talált
és mivel se munkát se családot nem talált
igazából semmiféle célt nem talált
de még talán kereshette volna
hiszen akkor még olyan fiatal volt
ám mielőtt a főútra kiért volna
a kanyarban behívta az ottani szomszéd
ennek a felesége már meghalt addig ketten ittak
azóta egyedül ivott most megkínálta Csabit
mert unta már egyedül és ketten tényleg jobb volt
nagyon jól ment nekik aztán ez az ivás
de egyszercsak elfogyott a bor nem maradt mit inni
akkor Csabi újra nekiveselkedett
és végre most már azt is tudta hova
kifordult az útra a főútra végiggyalogolt rajta
eposzi küldetése a kanyaron a hídon is áthajtotta
a presszó felé

ide érkezett meg vele az anyja az apja
a két nagyapja nagyanyja
azoknak anyja-apja és az amazoké
az összes mindenkié aki zsigerét vérét
minden baj ellenére megtartotta
ki tudja hány világon keresztülhurcolta
és továbbadta abban a hitben és lendületben
hogy majd a gyereknek könnyebb lesz
mindegyik abban a hitben hogy egyre meg egyre
könnyebb lesz a születő gyerekeknek
hogy a vér és a velő kivezet valami jobb világba
átadták a nevüket a házukat a házhelyet a kertet
a szerzés a művelés tudományát
minden mesterséget amit kitanultak
végülis valahogy ráhagyták Csabira
ösztöneibe zsigereibe marták
aki a presszónál tovább eddig még nem jutott
ezzel az egésszel
ott áztatja folyatja hányja ki magából
és tudjátok közben eltelt már tulajdonképp az élet
s az útja haza tart meg majd megint ide vissza
már mindörökké és az egyetlen vigasz
hogy az ilyen embereknek
az örökké nem tart nagyon soká
mert az otthon és a presszó
meg a sok esetleges közbülső állomás
buszmegálló patakmeder árokpart
útfél útszél és néha útközép
(amikor Csabi megérzi
hogy nincs már mit hova vinnie tovább)
köszöni szépen és hamar felemészti
az ember fiát aki valamiért odaadta magát.