a gyomrom szeretném kivenni és valahol otthagyni
a gyomromban sűrűsödik össze az ideg a sav a keserűség az undor a gyomrom lett a fájdalom helye mindent beszippant ami voltam ami lehettem volna és ami még lehetnék azt elemészti a gyomrom kínoz amikor a szerver megkutyálja magát mikor a portálon balul sikerül a frissítés mikor minden megfeszített munka ellenére egy olyan ember aki sokat számít nekem azt mondja a portálra a maga hatalmából hogy az neki nullát érő teljesítmény a gyomromat érzem indulás előtt az utolsó napokban és indulásnál és hogy elérem-e a csatlakozást és hogy lesz-e villamos és az álmatlan éjszakán és az órák előtt félve a megszólalástól és hazafelé hogy elérem-e a vonatot és amikor olyat írnak nekem és amikor én is olyat írok és amikor az izzadással küzdök meg a levegővel amikor ordítanak velem amikor megaláznak az mind a gyomromban landol a gyomromban a gyomromban a gyomromban és csak akkor higgad le amikor a gyerekeimre gondolok hogy mindjárt megölelem őket de ez a vigaszom sem tart ki sokáig nincsenek ünnepnapjaim nincsenek szabadnapjaim nincsen megállásom csak ha megállít valami hirtelen hideglelés ez a pihenésem ez a kilépés a rohanásból ez az ami ezen az átkozott teperésen túl van ez is a gyomromban landol nincsen semmi más nincsen kapcsolatom a világgal elvadultam a barátaimtól nem járok sehová nem járok boltba se már csak a gyomrom van és benne a nyers ideg és az eszetlenségig tartó idegesség a rengeteg feszültség
a gyomrom szeretném kivenni és valahol otthagyni és mindent ami egyszer és mindenkorra benne van