Default image

Antal Balázs

Antal Balázs 1977-ben született Ózdon. Nyírszőlősön él. A Nyíregyházi Egyetem és a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem oktatója. Fő kutatási területe a kortárs magyar irodalom, a magyar irodalmi regionalitás és az abszurd irodalom. 1999 óta publikál szépirodalmat, valamint kritikákat és tanulmányokat egyaránt.

Titkok, bűnök, szerepek

A Papp Sándor Zsigmond-féle történet bármilyen földrajzi-fizikai környezetben meg tudja találni azt az otthonosságot, amit a bérházakban, mert ennek a kulcsa igazából az emberi kisközösségek zárt világa, amely világvégi falvakban, telepeken, vagy éppen iskolai környezetben is tetten érhető. Így aztán a tér, ha nem is mindig ismerős, a — pszichológiai és szociológiai értelemben — kísérleti jellegű terep mindenhol adott.

Szeptemberi sorsutazás

A kód, ami fut, csak annyi: embernek maradni. Nem mindig sikerül. És ilyenkor sem lehet felfüggeszteni a sorsot. Nem lehet azt mondani, hogy ezt most benéztem. Nem lehet kiírni a kódból. Ezután ezzel futna tovább, ha nem akasztaná ki két kékhalál is azt az egy bebootolást.

Nyári képek

A napégette műút kamaszkorom majd minden nyári napján cirka harminckilométeres körben Csernelyből Mogyorósdon, Szilváson, Visnyón át Dédesig, és onnan Nekézsenyen meg Darócon át Csernelybe vissza — másnap meg fordított irányban, vagy akár Dédesből neki a Lázbércnek, s onnan be majdnem Barcikáig, de legalábbis az ivánkai alállomásig, a Schwinn-Csepel nyergében, amely a Nyírségben ugyanúgy tropára ment.

Sivatag

Ez a dal 1991-ből való. Minél többet élek, annál jobban értem és csak még mind csak egyre meg egyre jobban értem az igazát. Az a címe, hogy Vote with a Bullet.

Madárbarátságok

...Ahogy benyitottam, mielőtt beslisszanhattam volna, egy nagy pukkanással berepült a vállam felett ő is, abban a pillanatban, amikor felkattintottam a villanyt. Mint valami hatalmas, tollas bogár, repült a lámpának neki, aztán a fehérre meszelt plafonra, a sarkokba. Nem tudta, hogyan tovább. Meg én sem...

Egy madárfigyelő feljegyzései

Nem különlegesek a mi madaraink, különösen nem ilyenkor télen. Meg aztán ez az észak-alföld. Leginkább veréb meg cinke — kék- is, szén- is, ritkábban kék- —, egynehány rigó. Néha közéjük keveredik a gerlepár valamelyik leszármazottja, akik már évek óta itt laknak az egyik borókánkon. Ha hirtelenjében mindegyik eltűnik, akkor lehet kémlelni, hogy hova ereszkedett le a ragadozómadár, aki néha be-berepül ide az udvar környékére a pusztáról, hogy gondosan szemmel tartsa egy darabig ezt a nyámnyila népet.

A kályháról, a tűzről, a műértő macskáról

A cserépkályha kényes jószág. Nem lehet eszetlen megrakni, nem lehet órákon át etetni a tüzét, nem lehet akármikor és akárhogy lezárni, és még egészen sok mindent nem lehet vele bizonyosan, de igazság szerint én sem ismerem olyan nagyon. Mi csak megszoktuk egymást egynehány év alatt, és viszonylag elvagyunk egymással, bár azt nem mondhatnám, hogy minden alkalommal békén.