Az Avarban ültem egy nyári délutánon, talán emlékszel az Avarra, a Hegyalja úton volt, nem tudom, ott van-e még, de tudod, miről beszélek. Téged vártalak, vagy apámat, már nem emlékszem, de amikor a fröccsöt hozta a pincér, mosolygott, és úgy tette elém, – ma apa-nap van –, mondta, és nem tudtam, ez azt jelenti-e, hogy nem kell fizetnem érte.
Elindulunk majd a házunktól fél tizenegy körül gyalog — ha az idő engedi —, jókedvűen, könnyű zsivajban, könnyű, kora nyári szép ruhában, harangkondulásban. Lebaktatunk a zúzottköves Trencsényi utca elején, ami rázza azért a babakocsit, csikorgatja az ünneplős cipőket, rákanyarodunk a hepehupás, bakhátas aszfaltra, majd simábban gördülünk, az autóversenyző, bankos, belsőépítész csinos, új kertvárosi házai előtt. A dombról a kilátás kellemes, erdőre, délelőtti háztetőre nyílik perspektíva és már látszani fog a templomtorony kis szelete is. Toljuk, ha sírós, karon visszük majd Zemlényi Zsigmondot az Isten Házához, Isten színe elé, szerető, baráti, családi koszorúban.
Kedves Olvasóink, kérjük, adójuk 1%-ának felajánlásával támogassák a Műút folyóirat kiadóját a lap megjelentetésében! Szépmesterségek Alapítvány Adószám: 18418103-1-05
A Science Caffe Pódium-sorozatának ötödik estjén Jenei László és kabai lóránt, a Műút szerkesztői mutatják be a folyóiratot és a portált 2013. május 14-én (kedden) 18 órától a szegedi Nyugi Kertben (6722 Szeged, Vitéz u. 28.).
Bár Jean Genet — mint Michel Foucault barátja és egyik tanácsadója — idegenkedéssel fogadta a marxista Jean-Paul Sartre-nak 1952-ben megjelent monumentális, addigi összes művei elé bevezetőként írt monográfiáját, a Szent Genet. Bohóc és mártír című könyvet, az egykori fegyenc és prostituált (hatvan évvel ezelőtt keresztényellenes provokációnak tűnő) „felszentelése” erőteljesen igazolódni látszik a 2013 kora tavaszán megválasztott I. Ferenc pápa korszakváltást jelző korai megnyilvánulásaiban. Az argentin Jorge Mario Bergoglio, az első pápa, aki nem világi papként, hanem jezsuita szerzetesként részesült a római katolikus egyház vezetésének dicsőségében, megválasztása után alig egy hónappal a húsvétot megelőző nagycsütörtökön — a krisztusi coena Domini hagyományát követve — ellátogatott a római Casal del Marmo negyedben lévő fiatalkorúak börtönébe, hogy a vétkezők lábának megmosásával az isteni kegyelem nevében a bűnbánat útjára terelje az elzártakat.
Ez vagyok én, ez itt a Rottenbiller utca,
április van, hajnali öt óra kettő.
Eszembe jut, egy versben valahol itt
dobott pénzt az éjszaka vízébe egy nő,
és fogadkozott, hogy nem jön ide vissza.
Előre dőlök, egy vers címére gondolok:
Fogadkozás a Rottenbiller utcában.
Ez a cím mennyire jó már.
A Magyar Műfordítók Egyesülete a MASZRE támogatásával 2013. május 17–19. között ismét megrendezi Szakmai Hétvégéjét a dobogókői Walden Hotelben.
2013. május 16-án (csütörtökön) 20 órától a Pepita Ofélia Bárban (1072 Budapest, Klauzál tér 5.) mutatjuk be
a Műút-könyvek sorozatának tizenegyedik darabjaként megjelent Anabázis című kötetet, mely Keresztesi József esszéit és kritikáit gyűjti össze.
Az április 18–21. között megrendezett Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendég országa az idén — tíz év után immár másodszor a könyvfesztivál történetében — Olaszország volt: önkéntelenül adódik hát, hogy a legfrissebb olasz kikötői hírek is erről az eseményről szóljon. Mi is a célja egy ilyen díszvendégségnek? Nyilvánvalóan az, hogy az illető ország könyvkultúráját, irodalmát a vendéglátó ország befogadó közönsége (az olvasók és a szakma: kiadók és az olasz irodalommal professzionális szinten foglalkozók) számára közelebb hozza, néhány nap erejéig ráirányítsa a figyelmet, alkalmat teremtsen a két kultúra közötti párbeszédre. Ám ha tömören kellene értékelnem az olasz díszvendégséget, bizony azt mondanám, ez a cél csak felerészben teljesült.
A versike alatt nyíl és felirat igazította útba az embert: második emelet 2., a lifttől balra. Ne vigyorogj, szólt rá Gyégyégyé a férjére, igenis jó tudni az ilyesmit. Ezek után nehéz volt véletlennek minősíteni, hogy Gyégyének aznap éjszaka elkezdett lüktetni, majd hasogatni a bölcsességfoga. Ezt annyira személyes sértésként fogta fel, hogy még veszekedett is a fogával, azért csinálod, ugye, mert olyan közel rendel az az Apsay, azt gondolod, végre lehet fájni, nem kell szolidárisnak lenned velem, akinek a szájában laksz. Az ám, csakhogy a múltkor elárultad magad, nyavalyás, mert mikor a hurcolkodás miatt nem tudhattam kezelésre járni, képes voltál rá, hogy ne gyulladj be — akkor most miért nem bírsz magaddal? Dolgom most is van elég, fogorvosi várószoba helyett a könyvtárban kéne ücsörögnöm! Az egész attól van, csitítgatta Gyégyégyé, hogy szinte júniusi a meleg.
