Sorra mennek el a kortárs olasz irodalom nagyjai. A Nobel-díjra jelölt Antonio Tabucchi 2012-es halála után az idén nyáron ismét nagy veszteség érte az olasz és az európai irodalmat: július 26-án súlyos betegségben elhunyt Sebastiano Vassalli (1943–2015).
A mára számos kísérőprogrammal körített Ingeborg Bachmann-díj és Német Irodalmi Napok többnapos irodalmi és kulturális fesztivál és egyben nemzetközi médiaesemény is. A számos benyújtott pályázatból a zsűritagok döntése alapján meghívott 14 szerző 2-3 perces rövidfilmben mutatkozik be, majd felolvassa a külön erre az alkalomra írt vagy egy nagyobb prózai műből kiemelt elbeszélését, amit a zsűri hozzászólásai követnek.
A Harvard Egyetem által 2011 óta minden évben megrendezésre kerülő IWL (Institute of World Literature), azt gondolom, joggal tartható a nemzetközi irodalomtudományi berkekben az év legnagyobb horderejű eseményének. Négy héten át elismert tudósok vezetésével és részvételével zajló szemináriumok, előadások, kerekasztal-beszélgetések várják a hallgatókat a világ majd’ minden tájáról (idén 33 országból 157 hallgató érkezett).
Két új könyv is érdekes lehet az Alice-mesék szerelmeseinek. Az egyik komoly tanulmány, egy oxfordi professzor, Robert Douglas-Fairhurst ír benne egykori „kollégájáról”, Charles Dodgsonról, vagyis Lewis Carrolról (The Story of Alice: Lewis Carroll and the Secret History of Wonderland, Harvill Secker – Harvard University Press, 2015).
Peruban tizenhat éve minden alkalommal vándorkonferenciát rendeznek a legnagyobb latin-amerikai költő, César Vallejo emlékére. Május végén, amikor a verseiben is felbukkanó capulí virágzik, Peruból és a világ minden tájáról érkező írók, költők, Vallejo-kutatók, irodalmárok, történészek, sőt orvosok, botanikusok gyűlnek össze, hogy a költő életét mind részletesebben feltárják, életkörülményeit, világlátását megértsék, életművét értelmezzék.
Az oroszok nagyon szeretik a jubileumokat. Nem is szenvednek hiányt bennük. 2015 az Orosz Irodalom Éve lett Bulgakov, Bunyin, Csehov, Solohov, Jeszenyin, Blok, Paszternak és mások többé-kevésbé kerek évfordulói miatt, de már folyik a készülődés A Mester és Margarita publikálásának, fél évszázados jelenlétének ünneplésére, ami jövőre aktuális.
A 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál olasz vendégéről, s a cannes-i olasz jelenlétről.
Április 13-án távozott az élők sorából Günter Grass, a kortárs német irodalom emblematikus alakja. Az önmagát szobrásznak, grafikusnak és írónak valló Nobel-díjas szerző halálhíre kapcsán a magyar sajtóban is számos cikk jelent meg, dióhéjban összefogva életének és munkásságának legismertebb aspektusait, kezdve az 1959-ben megjelent Die Blechtrommel (A bádogdob, ford.: Szíjgyártó László, Magvető, 1973.) sikerével, majd közéleti és politikai szerepvállalásán és ifjúkori SS-es múltja késői felvállalásán át az utóbbi időkben tett, részben megosztó kijelentéseinek summázásáig.
Hugues Jallon (1970) elsősorban szerkesztőként ismert a francia olvasók számára, több mint tíz évig dolgozott François Gèze asszisztenseként, a humántudományok területén rendkívül nívós, La Découverte Kiadónál, 2010-ben a Seuil-höz került, majd 2013-ban, Gèze nyugdíjba vonulásakor visszatért a La Découverte-hez, mint főigazgató. Szerkesztői tevékenysége mellett 2004 óta rendszeresen jelennek meg saját művei, most áprilisban a Gallimard-csoporthoz tartozó Les Verticales adta ki, a La conquête des cœurs et des esprits (A szívek és a lelkek meghódítása) című negyedik könyvét.
Kazuo Ishiguro, Toni Morrison, Irvine Welsh új könyveiről, az egyre nagyobb figyelmet kapó Andrew O’Haganről, valamint William Barnes műveinek kritikai kiadásáról.
