Száz éve halt meg a nicaraguai Rubén Darío, akit egyöntetűen a hispán világ költészetének megújítójaként tartanak számon. Ez alkalomból a madridi Centro del Arte Moderno Del Centro Editores kiadója fakszimile kiadásban megjelentette a Cuaderno de Hule című kéziratát, amely igazi kuriózum: nem más, mint egy iskolai füzet, amelyet 1907 és 1908 között Rubén Darío magával vitt Nicaraguába, majd vissza is vitt Spanyolországba. Számos kiadatlan, kézzel írott, befejezett vagy befejezetlen versét tartalmazza, például az Őszi ének eredeti kéziratát. Külön érdekessége a füzetkének, hogy kisfia majdnem minden oldalára firkált, rajzolt valamit.
Kubában az év egyik első nagy kulturális újdonsága, hogy az évtizedes cenzúra után most megjelenhet George Orwell 1984-je, méghozzá állami könyvkiadónál, a Kulturális Minisztérium alá tartozó Arte y Literaturánál. 1960 és 1961 között még megjelent az 1984 és az Állatfarm is a Librerías Unidas Kiadónál, mielőtt Fidel Castro hivatalossá tette volna a szocialista államrendet. A 2016. február 11–21-i XXV. Havannai Nemzetközi Könyvfesztiválon mutatják majd be, több mint negyven másik kiadvány mellett.
A Cervantes-díjat, a hispán világ legnagyobb irodalmi elismerését általában egyik évben spanyol, másik évben latin-amerikai szerzőnek ítéli oda a Spanyol Kulturális Minisztérium. Fernando del Paso a hatodik mexikói díjazott Octavio Paz, Carlos Fuentes, Sergio Pitol, José Emilio Pacheco és Elena Poniatowska után.
Peruban tizenhat éve minden alkalommal vándorkonferenciát rendeznek a legnagyobb latin-amerikai költő, César Vallejo emlékére. Május végén, amikor a verseiben is felbukkanó capulí virágzik, Peruból és a világ minden tájáról érkező írók, költők, Vallejo-kutatók, irodalmárok, történészek, sőt orvosok, botanikusok gyűlnek össze, hogy a költő életét mind részletesebben feltárják, életkörülményeit, világlátását megértsék, életművét értelmezzék.
Mi lehet merészebb vállalkozás annál, mint az irodalom gyöngyszemeit a nagyközönség elé vinni, mégpedig tudós irodalmár tükrén keresztül? José Luis Gómez, aki tavaly óta a Spanyol Királyi Nyelvtudományi Akadémia tagja, erre tesz kísérletet. A nyelv komédiásai címen hirdetett rendezvénysorozat kezdeti sikerén felbuzdulva a napokban a Poema del Mío Cid, XIII. századi hősi ének felolvasását és értelmezését viszi a madridi Teatro de La Abadía színpadára. Az akadémikus professzor szerint elsősorban a szóbeliség kap fontos szerepet, amely által ezek az irodalmi remekművek közelebb kerülhetnek a mai közönséghez. Ki gondolta volna, hogy ez sikerülhet?
Az idei Madridi Könyvvásár a tavasszal elhunyt Gabriel GARCÍA MÁRQUEZre emlékezett. Egy tizenegy éves kislány kezdte a Száz év magány felolvasását Pünkösd vasárnapján, őt pedig ismert írók és kevésbé ismert olvasók követték. García Márquez épp utolsó könyvén dolgozott, már csak az utolsó javítások hiányoztak, amikor elérte a halál. Az En agosto nos vemos (Augusztusban találkozunk) című regény megjelenéséhez a család engedélye szükséges, bár a sajtóban több helyen is olvashattuk, hogy Gabo, ahogy mindenki emlegette őt, már 1999 óta dolgozik a szövegen, csak elégedetlen volt a befejezésével, ezért nem adta ki eddig. A barcelonai La Vanguardia napilap a könyv állítólagos első fejezetét már napvilágra hozta.
A napokban elhunyt José Emilio Pachecoról, s a mexikói irodalom színe-javáról: Eduardo Lizalde, Elena Poniatowska és Jorge Volpi az eheti kikötői hírekben.
Napjaink egyik legnépszerűbb és legvitatottabb latin-amerikai szerzője, Roberto Bolaño művei közül az elmúlt esztendőben három regény is napvilágot látott magyarul. A chilei szerző 2003-ban súlyos betegségben hunyt el. Éveken keresztül elhúzódó betegsége szinte közhelyszerű toposzként állandóan visszatérő elem a róla szóló kritikákban. Nyilvánvalóan a szerző személye nem függetleníthető teljes mértékben a művétől, ám mégis megkockáztatom, lehet másképp is olvasni a szövegeket. Az immár magyarul is olvasható szövegeket ezennel nem az eredeti (Estrella distante, 1996; Los detectives salvajes, 1998; Nocturno de Chile, 2000), hanem a magyarországi megjelenésük sorrendjében tekintjük át.
Napjaink irodalmának közös nevezője a latin-amerikai kontinensen is az erőszak, a bűn világa, a kilátástalan küzdelem az életért. Az ehhez szükséges leleplező, a nyers brutalitást hitelesen reprezentáló nyelvet keresik a szerzők.
Áttekintésünkben a chilei Roberto Bolaño, az argentin Gabriela Cabezón Cámara, a guatemalai Rodrigo Rey Rosa és a hondurasi Horacio Castellanos Moya regényeit vesszük szemügyre.
