Márciusban jelent meg a japán származású angol író, Kazuo Ishiguro legújabb regénye, a The Buried Giant (Az eltemetett óriás, Faber). A hatvanéves írónak ezt megelőzően hat regénye és egy novelláskötete jelent meg, amelyekből A lebegő világ művésze; A napok romjai és a Ne engedj el magyarul is olvasható. Ishiguro visszatérő motívuma az emlékezet működése, amely nem csupán megőrzi, hanem sokszor eltemeti, illetve átírja a múltat. Új regényének is ez a központi témája. Egy idős házaspár elindul meglátogatni a közeli faluban lakó fiukat. A rövid útból azonban az emlékek visszaszerzéséért folytatott küzdelem lesz. Bár a múlt feltárása próbára teszi az emberi kapcsolatokat és a békés társadalmi együttélést, ez még azon az áron is elkerülhetetlen, hogy a bűnök feltárása további feszültségeket generál, hogy kiderül, milyen családi viszály következtében hagyta el szüleit a fiú, aki talán már nem is él, és a vele való találkozás már csak a túlvilágon lehetséges. A regény az Arthur király uralmát követő időkben játszódik, amikor a brit szigeteken a mindennapos kockázatok körébe tartozik a sárkányokkal, manókkal és hasonló lényekkel való találkozás, egy domb pedig eltemetett óriást takar. Egy sárkány(nő) lehelete ködöt borított az itt élő emberek elméjére, amely miatt nem emlékeznek még a közeli múlt eseményeire sem, és nem beszélnek a múltjukról. A regény főszereplői abban különböznek a környezetüktől, hogy vannak szórványos emlékeik, tudatában vannak az emlékek hiányának, és problémaként élik ezt meg. Ezért amikor útjuk során tudomást szereznek ennek okáról, a tőlük telhető módon segítik a sárkány legyőzését. Több kritikus csalódottan nyilatkozott a hosszú várakozás után megjelent regényről. Vita robbant ki arról is, hogy Ishiguro regénye a fantasy-irodalom körébe tartozik-e.
Úgyszintén hatalmas érdeklődés fogadta a Nobel-díjas, magyarul is olvasható (Nagyonkék; A kedves; Dzessz) Toni Morrison God Help the Child (Isten segítse a gyermeket, Penguin – Random House) című regényét. A kritika — amely egyébként szélsőségesen megosztott — két fő témát emel ki. Az egyik a gyermekbántalmazás, a másik a rasszizmusnak az a ritkán tárgyalt, a fekete közösségen belül is tapasztalt változata, amely a bőrszín árnyalata alapján preferál vagy utasít el egyéneket (mindkettő előkerült már Morrison műveiben). A regény a kortárs Kaliforniában játszódik, s a szerzőjére jellemző realizmussal írja le a főszereplő (aki csak Bride-nak — menyasszonynak — hívja magát) gyerekkori és fiatal felnőttkori traumáit, karrierjét, párkapcsolatát. A felismerhető világ azonban váratlan pontokon mitikussá alakul, s a sikeres, gazdag főszereplő teste már-már ovidiusi módon változik át gyönyörű nőéből egy törékeny, éretlen kislányéba, amikor a szerelmi elutasítás hatására összetörik az énképe. A történet az egykori párjának nyomába eredő Bride önismereti útját követi.
Irvine Welsh talán a legismertebb kortárs skót író. Magyarul is több könyve elérhető (Mocsok; A sziámi ikrek szexuális élete; Skagboys; Pornó), néhányat meg is filmesítettek, illetve már készül az adaptáció. Bár már hosszabb ideje alapvetően Chicagóban él, új regénye ismét Edinburghban játszódik. Az A Decent Ride (kb. Egy rendes menet, Jonathan Cape) főszereplője pedig a Welsh korábbi műveiből ismerős szexőrült drogkereskedő taxisofőr, Terry Lawson. Derék hősünk élete szomorú fordulatot vesz, amikor a kor és szívproblémái hatására elveszti legendás képességeit, s a golfban lel vigaszra (igen, a poénok kiszámíthatóak). Welsh természetesen most is brillíroz a skót dialektus és a durva szleng játékos használatával, ami a Trainspotting óta a védjegyévé vált, de esetenként visszavált „standard” angol nyelvre is. A szeméremsértő komédia ezúttal is valódi veszedelmekkel keveredik, miközben Lawson a helyi prostitúció, bűn és pornográfia világában kalandozik.
Egyre növekvő kritikai figyelem irányul az 1968-ban, Glasgow-ban született, regényeket, esszéket, dokumentarista riportokat, s gyakran e műfajok merész keverékeit író Andrew O’Haganre. Kiemelik politikai, történeti érdeklődését, amely úgyszintén összekapcsolja fikciós és nem fikciós munkáit. A régi és az új viszonyának vizsgálata a könyvei témái szempontjából is meghatározó, de a London Review of Books állandó szerzőjeként is többnyire a technológia, a celebritások kultusza, a pedofília, a videojátékok és más jellemzően mai ügyek szakértőjeként vált ismertté. Legújabb regénye (The Illuminations, Faber) is Nagy-Britannia kritikus vizsgálatához kapcsolódik, s elsősorban a katonaságra koncentrál. Két főszereplője a Skóciában visszavonultan, az aggkori demencia szorításában élő, múltjával viaskodó Anne Quirk és Afganisztánban küldetést teljesítő unokája, Luke. Kettejük története azután kapcsolódik össze, hogy a Luke által vezetett osztag egy előre nem látható összecsapásban számos polgári személyt is megöl („fiatal srácok hevertek kupacokban”), s a tiszt visszatér az öregasszonyhoz, aki — elfeledett fotóművészként — gyerekkorában arra tanította, hogy a kaotikus világot a „művészi elrendezés” útján megragadhatjuk és megvilágíthatjuk (erre utal a cím).
William Barnes (1801–1886) neve még a tizenkilencedik századi költészet kedvelői számára sem jól ismert. Barnes, aki élete túlnyomó részében iskolamesterként tevékenykedett, 1844-es Versek a falusi életről, dorseti dialektusban című kötetével igen nagy sikert aratott, és hol a helyi nyelvjárást, hol a semleges irodalmi angolt használó, gyerekkorának paraszti életét nosztalgiával, de idealizálás nélkül felidéző verseivel viktoriánus költők, írók egész sorára volt nagy hatással (Thomas Hardyt szokás elsőként említeni). Barnes emellett nyelvtörténettel foglalkozott, a korai angol nyelvemlékeket, irodalmi műveket kutatta, s az angol nyelvnek a (neo-)latin hatásoktól való „megtisztítására”, a germán gyökerekhez való visszavezetésére törekedett. Az Oxford University Press 2013-ban a költő életművének három kötetesre tervezett (tehát még folyamatban lévő) kritikai kiadását indította útra T. L. Burton és K. K. Ruthven szerkesztésében (The Complete Poems of William Barnes), s ez talán segít visszahozni ezt az érdekes figurát a feledésből.