Kategória Nőtérfél

Feel like

Asztronauta vagyok az ajándékba kapott, nagy, fehér télikabátban. Ahogy összehúzom magam előtt a zipzárt, felteszem a vastag kapucnit, és kilépek az ajtón, az felér egy űrhajós bizonytalan, 0 gravitációs indulásával egy frissen felfedezett bolygón. Szkafanderem megszűri az idegen világot, és eltöröl előtte engem mint személyt. Az utcán, a metrón nem vesznek észre belőlem, a kapucnin belüli világból semmit.

Majd mesélek.

Egy hét múlva újra megkérdezem. Hogy vagy, hogy bírod? Fáradtan, mondja, majd mesélek. Ezt mondja, akárhányszor kérdezem. Ki fog térni a válasz elől, ismerem. Addig ígérgeti, hogy majd mesél, amíg végül letelik a gyászév, plusz még egy, kettő, három, négy, és akkor azt mondhatja majd: nem mindegy már? Elmúlt. Hagyjuk. Negyvenkét éves. Most még lehetne gyereke.

Téli rózsa

Mint a rózsaszirmok egy láthatatlan középpontra, rámcsavarodik az agyam, a felszínes mély bekúszik, mint a kígyó, ősök mormolnak, hangoskodnak, és ez néha kihallatszik, magyarázom a barátomnak, kihangosítom a hangzavart, ő finoman helybenhagyja. Megfogja a fenekem, a markába fér. Egy üvegbura műfénye világít ránk föntről. Szükségünk van rá. Valami nézzen bennünket.

Svejcigyerek

Az a bizonyos gyerekkori pillanat, amikor a tér egy óriásgömb, lehet ugrálni benne és nem ér el a nyakleves. Milyen is a boldog gyerekkor? Olyan, mint. Ott van, nézd, lehet, hogy ő boldog, pedig nyafog, sír, követelőzik. Ő is az, látom, most könnyezve kacag, holott kapott elég pofont, tegnap pl. éhezett. Sír, üvölt, kéri a mellet, tyű, ő is az. Lázas, beteg. Hol van anya? Jön a foga, ölbe hajtja a fejét, vagy kirándul, hintázik és száguld, arcra esik — röhög rajta. Nevet a gyerek a gyerekkoron. Egy fűnek, egy katicának sikít. Lónak, fának, mérleghintának.

Fegyencjárat

Fegya szippant egyet a hajnali sötétből. Megigazítja a hátizsákot, furcsa a vállán a pakk. Beletúr a csomagba, kihalász egy sapkát, megszámolja a pénzét, összehúzza a kabátját, aztán nekivág a vasútnak. Az első kereszteződésnél elbizonytalanodik, itt nem körforgalom volt. Most akkor merre van a vasút. Elindul jobbra. Két sarok után visszafordul, valahogy nem emlékszik. Megint egy ismeretlen kereszteződésbe ér. Szembe épp jön egy kapucnis biciklis, elé áll, álljon már meg, mondja meg merre menjen.

Találkozás

A felettesemet el sem tudtam érni, bejárásra ment a kapukon kívülre. Csak a parancsot olvashattam el újra és újra: Csáki Mira, 29 éves újságíró. Újonc, sosem járt még itt. Cikket ír rólunk, a mindennapjainkról, a munkánkról, a körülményeinkről, a hangulatról. Mutassam be neki a rendezettséget, a fegyelmet. Kísérjem el a kantinba ebédelni. Vigyem el a könyvtárba. Egészében töltsünk együtt egy békés, kellemes, színes napot.

Igen, a kanász combja

Írjál forgatókönyvet, a címe legyen YesMan vagy YesYou, mindenesetre egy igenre szükség van a címben. Az egész szóljon arról, hogy bármire igent mondj, amikor nemet mondanál rutinból. Néha nem is mondani kell, inkább ordítani állva, egymás vállán át, gyakorolni közös ordításokon, van benne valami szektás.

Útközben

Janovot, közismertebb nevén Vibrátort még a szülőfalumból, Novoséból ismertem. Esszenciális tremorral rendelkezett, tünete a remegés. Sofőr volt, a Novoséba látogató turistákat kísérte, egyrészt a testi épségükért felelt, másrészt arra felügyelt, hogy a látogatók ne tegyenek kárt semmiben.

Gyerekszáj

November, Mindenszentek, berakunk egy szatyorba négy gyertyát, elvisszük a temetőbe a falunkban. Kettőt a reformátusoknak, kettőt a katolikusoknak. A gyereksírokhoz is elmegyünk, leghátra. Láthatatlan hely, az aprószentek föld alatt alszanak: penészes, lila gombócok, mintha szilvák feküdnének ott, csak be vannak földelve, nincs kősírjuk.

(tényleg egy sütőtökhöz beszélek)

Brioni szögre akasztja a biciklijét. Mostantól gyalog jár, ez a hónap már fagyos, és szembefúj, hiába a meleg pulóver, kabát, sál. Péntek délután narancssárga ételeket készít, annyit, hogy hétvégén se kelljen főznie. Sárgaborsó, sütőtökleves, narancslekváros süti, sárgabarackos töltött csirkemell. Hogy a vidámság itt maradjon, ne szálljon el, mint a szeretők. A szeretők nem narancsszínűek, hanem illanó szürkék. Miután elhagyják Brionit. (Akkor kell lefényképezned, mikor összeütöm a lisztes tenyerem, füstgomoly lesz belőle.)