Már nem remélem, hogy hazatalálok, és meg volt arról győződve, hogy rossz irányba tévedt. A pályaudvarhoz vezető betonúton, az egykor tarka rét hosszú, kemény koporsóján állt. Korán érkeztem, és az utat a járdától elválasztó méregzöld vaskorlátnak szinte nekiszorulva lekuporodott az aszfaltra, a vasúti váróterem épületével szemközt, mely szürkeséggel átitatott volt, mint a kihűlt darált hús. Az épület anyaga concretus (beton) volt — összekevert, összenőtt, adalékanyagokból álló, a hidratáció hatására megszilárduló szürke test. W a kövek, a diófa törzsének szürkéjére vágyott, a verebek, seregélyek kriszkraszjára, de szerette a Nap tojássárgáját, az űrrészlet dominó-feketéjét is. Kutyája hamvas szőrét. A szent-józan zöldet. De leginkább a fényes emberarcút, akire hiába várt.