Anya, Jézus meghalt? Hát ő pont nem.
November, Mindenszentek, berakunk egy szatyorba négy gyertyát, elvisszük a temetőbe a falunkban. Kettőt a reformátusoknak, kettőt a katolikusoknak. A gyereksírokhoz is elmegyünk, leghátra. Láthatatlan hely, az aprószentek föld alatt alszanak: penészes, lila gombócok, mintha szilvák feküdnének ott, csak be vannak földelve, nincs kősírjuk.
Ott lesz majd a Jézuska, megsimogathatjátok a lábát. A sebét is? Hát, ha szeretnéd. Aztán pedig kirakjuk a gyertyákat.
Anya, van babajézuska? Hát, igen, van. Bölcsőben fekszik, jászolban, be van pólyázva. Mikor jönnek a három királyok, felsír. Nem azért, mert pisilnie kell? Vagy éhes, fáj a hasa? Már tudom, bekakilt!
Anya, akkor miért van szög a lábában és a kezében, ha ő még él? Ez csak ábrázolás. Majd rajzolunk mi is ilyet.
Öreg, sovány, nincs sok haja, mindig elnéz — én mondok neked valamit, anya, félek a Jézuskáktól. Nem szeretem. Gyerekjézuskát szeretnék. Vegyünk olyat! Jézuskát nem lehet venni.
És ördögöt? Ha jön a Mikulás, vegyünk neki egy ördögöt, azt szeretném. Legyen szarva és ráncos arca. Majd írok neki levelet. Küldök szánkót, hogy siessen már.
Anya, kik halnak meg? A nagypapák és a nagymamák, mikor már öregek és fáradtak. A gyerekek nem? De, néha. Bárki meghalhat. Össze-vissza beszélsz, te anya.
A csecsemők is? Ha betegen, vagy éretlenül jönnek a világra. Régen, ha meghalt egy gyerek, visszarakták a családba, hogy kép készüljön róla. Felöltöztették és kirakták a kanapéra. Leültették az asztalhoz, vagy mellérakták a babáját.
Miért? Hogy éljen még az emlékezetben.
Az micsoda? Képek, a kis fejedben. Aztán feltalálták a fényképezést, és akkor csináltak róluk igazi képet, azt meg a fiókba tették.
Ki, apa? Nem, dehogy. Apa tanár. Fényképész, lámpával, a gyerekszobában, vagy műteremben. A fotográfus bácsi, a halál ügynöke.
Anya, alszanak? Már nem, felröpültek a mennyországba.
Jaj, anya, de hogy? Szárnyuk van. Igen, mint az angyaloknak, pont olyan.
Anya, de ez butaság! Én nem akarok babát. Mert nem szeretem a halált. Én inkább mégis ördögöt szeretnék. Nekik is van szárnyuk, láttam már. Rajzoljunk olyat, ő sokkal félelmetesebb!
A szerző köszönetet mond Hevesi Juditnak és Catherine Darley-nek a fényképekért.