Tizenegy naposan csöndesen meg is keresztelnek az oroszlámosi templomban, a Ladislaus nevet kapom az Úrban. A keresztapám, tömzsi és életvidám cipész, a lakodalmamra készít nekem egy pár gyíkbőr csizmát. Mutti lányt várt, Márta vagy Valéria lehettem volna, de mivel így jöttem, Szent Mihály napján, bigott nagyanyámat csak éles vita után győzte meg, hogy „városi” nevet kapjak, a szocializmus hajnalán.
Engedje meg, hogy megjegyezzem, mennyire zavaró, ahogyan egyre sűrűbben pillant erre az üres vászonra. Talán az jár a fejében, hogy ha a beszélgetésünkről jó előre felépített képet kénytelen lesz félredobni, miként tudja majd legpontosabban értésemre adni, hogy pillanatnyilag úgy látja, az eddig kialakult bizalmat értelmetlen volna felrúgni egy kis vérért cserébe, hiszen végül úgyis csak sóhajtanék egyet a selejt felett érzett elégedetlenségemben, és rögtön a hullámok közé dobnám az összemaszatolt vásznat.
Szaffi ösztönösen hátrább lépett, hogy távolabb kerüljön a várfaltól. Idefelé jövet, a motorkocsiból is látszottak a jövevények fényei, de nem hitte volna, hogy már ilyen sokan vannak. Míg távol volt, a lenti tábor nagysága legalább megháromszorozódott. Végig a síkságon, egészen a kolosszusokig kisebb-nagyobb hajók, körülöttük sátrak és egyéb alkalmatosságok sorakoztak. A kései óra ellenére is nagy volt odalent a nyüzsgés, mintha nótázás foszlányait fújta volna erre a szél — sok helyütt tényleg mulatozhattak. Mindezt Szaffi különösen illetlennek találta, amikor a dévaj lármázás pillanatnyi szüneteiben meghallotta a Zug bánatos szörnyeinek bőgését.
Rav lenyelte a rókát. A köveket és a pudvás fákat is. Rav befalta a házak cucori kéményét, a vashidat és a templomot. Majd a kerékpárt, a lapos Holdat, és a kerítést is. A vérkörös patakkal és a satnya tyúkbéllel nyelte mélyebbre. Rav megette a főteret, a káposztaföldeket, a csontos galambszárnyakat, a zászlót és a téglát a falból. És jött a vonat, a málnabokor és az útszéli virág. És Rav csak nyammogta a sírokat, a vasalt arcú nőket és a kocsma ajtaját.
Az a gyerek, aki kevés ölelést kap, kicsi marad, a kortársaihoz képest kisebb növésű, ezt olvastam, nem tudom, miben. Azóta figyelem az embereket, a magasságukból megpróbálom kitalálni, milyen gyerekkoruk lehetett. Van olyan, akit éheztettek, kínoztak, és olyan is, akit kilencéves koráig szoptatott az anyja. Nekem óriás gyerekeim lesznek, szinte biztos.
Mikor Noémitől megjön a mél, hogy szét akar nézni a környéken, azonnal tudom, hogy Szalonnára viszem, azaz dehogyis viszem, vitetem magam, mert ő vezet. Önző vagyok. Látni akarom azokat, akiket már egyszer megöltem, látni akarom újra gyilkosságom valóságos és elképzelt helyszíneit.
Rég jártam Miskolcon, kedvenc városom, vas és fém, a cementgyár és az Avas látványa, mint aprócska karácsonyfaégők a reggeli, sárgás ködben. Az első csók a református temetőben a fatemplomnál, egy sírkövön. A Hejő szagos büféi, ötforintos vécéhasználattal — kiömlött körtepálinka a küszöbön, a sovány macska felnyalja, utána virslit is kap. Alvó vasvillák és gereblyék az útpadkán, csillog rajtuk a közmunka. Még nem kaptak utasítást. Vagy éppen cigarettaszünetük van, cigi nélkül.
„A söntésből kihajolni tilos!” Ezt a feliratot nézegette Zsiráf, aki körös-körbe járt az asztalok között, és érzékeny ajkainak kifinomult mozgásával lopva beleivott a mélyen magukba merült vendégek poharába. Meglepetésére Bözsörné ma megint a hűtőládák egyike elé telepedett, miközben a Kanonok asztalánál ott ült a Jogász, és Dupla Marcival, valamint a Rabbival voltak elmélyült hallgatásban. Egy tébolyult bortócsa terpeszkedett a söntés közepén, és ott ült a Művész asztalánál a mindössze egy hete idetévedt Hörcsögi is, aki a terem függönnyel eltakart terébe próbált napok óta bejutni, mert színpadon érlelődött képzeletét minden mesterkélt dolog szinte a kéj hevületével tartotta izgalomban.
Ferkó kocsmáros dobolt tovább a pulton, Deák megjegyzése előtt még egy pillanatra megfordult a fejében, hogy szól neki, menjenek el a söröshordóért, hozzák be, mert hamarosan kiürül, legalább történik valami, Deák is szereti hasznosnak érezni magát, de mégis inkább úgy döntött, hogy nem mozdul, úgyis nemsokára lemegy a nap, nem sokáig lehet már élvezni a pulton ezt a kellemes, zsibbasztó cirógatást. Egyébként a hordóra külön módszert fejlesztettek ki, amikor senki nem volt a kocsmában, Deákkal ketten gurították be a hátsó raktárhelyiségből. Ferkó tolta Deák kerekesszékét, Deák meg a lábával görgette maga előtt a söröshordót a küszöbig, onnan Ferkó már könnyen a helyére emelte.
Mást sem csináltunk, csak az utcát bámultuk, váltogattuk őrhelyeinket, keveset beszéltünk, akkor is csak halkan. A hangszereket nem használhattuk, nem zajonghattunk. El is raktam a bendzsómat a šupába, jobb, ha nem látom, mert akkor nem emlékeztet a zene hiányára. Kifárasztott az állandó készenlét. Tojtam a háborúra, előbb-utóbb úgyis végünk, gondoltam magamban, a nagy bumm után aszteroidamezővé lesz a bolygónk, halott dirib-darabjai szétszóródnak az űrben. Spenótot ez nem érdekelte, örök optimizmusa kikezdhetetlennek tűnt, s különben is fülig szerelmes volt, állandóan a vörös hajú csajról dumált, vagy arról ábrándozott, hogy apránként ráébreszti az embereket, hogy nincs is háború, hogy csak rajtuk múlik, mikor szabadulnak ki a pácból. Képtelen volt belátni, hogy az eseménytelen jólét eltompította az emberek érzékszervét, kizsigerelte az ösztöneiket, leegyszerűsítette az élményvilágukat. Az akciós háború, az erotika és a katasztrófa az egyedüli, ami megmozgatja az ősi lendületet bennünk, ezért van ekkora sikere a háborús és a katasztrófafilmeknek, főleg ha csinos színészek játszanak bennük. A történelem szinten tartja az andrenalint. Nekem most pont ez kellett, egy kis felfokozottság, kimozdulás ebből a poshadt állapotból. Odakint, a városban a veszély lehetősége izgalmasabb a butító semmittevésnél. De hamar elvesztettem a kedvemet, Spenót apja biztos nem fog minket kiengedni, ivóvíz még van dögivel, a sebe pedig szép lassan gyógyul, kötszerből is, fertőtlenítőből is van elég. Talán ha azt mondanám, meg kell keresnem apámat, igen, esetleg ezzel az indokkal kiengedne. Spenót is velem jöhetne, Snoopy kutyájával és Njupadžija patkányával együtt, így nagyobb biztonságban lehetnénk.
