Amikor a magas férfi belépett a tanáriba,
nemcsak amiatt súgtak össze a tanárnők, hogy milyen sudár
ember keresi Ádámot a 6/b-ből, hanem hogy biztos a rendőrségtől jött,
mert aki olyan eleven, mint én, az egyszer úgyis olyat csinál,
hogy hívni sem kell a rendőrt, jön magától.
A krematórium felett mindig szürke az ég.
A sírhelykupec kérdezte az urnafalra mutatva,
hogy így jó lesz-e, azt mondtam,
inkább nézzünk valami személyesebbet,
pedig tudtam, szét akarta szóratni
a hamvait, hogy végre mehessen,
amerre fújja a szél...
Ahogyan kérész súrolja a víztükröt,
nem is sejtve, hogy talán hamarabb
elhal, mint az általa gerjesztett hullám,
úgy szívtájékon sem lehet biztosan tudni,
hogy a felgerjedt fájdalom, vagy maga
a szív hal el hamarabb.
A varjak nem alszanak ma
éjjel sem, felszállnak,
ellepik a teliholdat,
kimetszeni a krátereket,
mint visszanövő daganatot
a koponyacsont alól,
de nem enged, áttétről jelent
minden holdtöltekor.
Többet öntöttek a teájára,
mint amennyit elbírt a bögre,
de akkor nyúlt csak szivacsért,
amikor a forró víz a lábfejére folyt,
mert unta már a könnyeket,
Istennek semmi nem fáj.
Hozunk csokoládét, dobozos üdítőt,
lehet, valami játék is belefér, mondták, mielőtt
elindultak, de engem csak az új tévénk érdekelt,
nagymamámat pedig az, hogy mit kezd majd egy
hatéves gyerekkel, ha nem jön vissza a lánya és a
veje Bécsből, hiszen pár éve is csak kevésen múlt,
hogy a vasfüggönytől nem hogy felnőni,
megszületni sem látja az unokáját...
Apám rendelt neki egy pikolót, magának
egy korsóval, én meg egy málnaszörpöt
kértem, amelynek olyan szép habja volt
a mellettünk álló férfi poharában,
amilyet a konyhánkban álmodtam a
szörpöm tetejére, de valahogy soha
nem sikerült ilyen keményre,
pedig túl is spricceltem a szódát,
hátha csak azon múlik
Üres a Margit néni melletti ágy,
nem tudni, az alzheimeres
tornatanárnő szökött-e ki újra
a kórteremből, vagy ma ő lett az
egyike annak a két-háromnak,
akit naponta tolnak ki az elfekvőről...
Engedje meg, hogy megjegyezzem, mennyire zavaró, ahogyan egyre sűrűbben pillant erre az üres vászonra. Talán az jár a fejében, hogy ha a beszélgetésünkről jó előre felépített képet kénytelen lesz félredobni, miként tudja majd legpontosabban értésemre adni, hogy pillanatnyilag úgy látja, az eddig kialakult bizalmat értelmetlen volna felrúgni egy kis vérért cserébe, hiszen végül úgyis csak sóhajtanék egyet a selejt felett érzett elégedetlenségemben, és rögtön a hullámok közé dobnám az összemaszatolt vásznat.
