belégzés és beszédkezdés még ha nem is tudni mi lesz a vége
belégzés majd szavak — a levegő erőfeszítései
belégzés mert a belégzés csereeszközei vagyunk
mi ketten (mi másé ha énekelni nem tudok)
belégzés mert ha átlátszóságunk bármely oldalról
megmutatjuk onnantól izgatja majd a nézőket
visszatérnek a türkiz tetőtérben töltött reggelek.
lengyel virágok keménykötésben. a félelem,
hogy alvás közben a számba mászik egy apró, páncélos bogár.
a nagyanyám, ahogy harcol a kerttel. a nagyapám a pszichés betegségével
és a műhellyel. én magammal és a halállal.
ha álmodtam is valaha, hát igazából soha.
A tükörkép
elsősorban
a tükrözött pontos képmása,
azonban
később saját életre kel.
Így teremtette meg a világot a gondolat a gondolatból.
délután 5-kor fel fogok szállni a másik munkahelyem felé tartó zsúfolt vonatra
a másik munkahelyemen megtanultam hogyan kell beleszólni a telefonba
és hívásokat továbbítani a megfelelő mellékállomásra
és mosolyogni emberekre
és kávét hozni embereknek
és taxit hívni nekik
és fed ex csomagokat feldolgozni
Vándorlásaid útvonala mint egy tetoválás,
mit egy fekete kölyök homlokán láttam.
Fiatalon halnak errefelé
éhes hassal, és vodkára szomjazva.
A pólójukon a barátaik arcát hordják.
Tavaly egyiket a cipőjéért ölték meg.
későre járt és beütöttek a drogok
a testemet gyengének vagy kifacsartnak éreztem
elfordultál tőlem
a kezem épphogy végigszántotta a karod
Túl hosszú ideig voltam elnyomva a verbális nyelv zsarnoksága alatt, ami olyan, hogy nem képes másra, mint hogy tárgyiasítson és befűzzön minket az idő lineáris dimenziójába, aztán kialakítsa bennünk azt a téves elképzelést, hogy a dolgok vagy személyek kifejezhetőek tárgyi kifejezések használatával. Én most úgy döntöttem, hogy kilépek ebből civilizálatlan állapotból.
Múlt kedden felkeltem és elhatároztam, hogy levágom a kezem. Tisztán láttam magam előtt az egészet, és amikor én tisztán látok valamit magam előtt, akkor egy percig sem habozok. A végső műalkotás vagy valami ilyesmi, habár azt hiszem, úgy gondoltam, visszanő majd, mint a haj. A bal kezem gyűrűsujjával kezdtem. Pontosan az ujjpercek alatt vágtam el, behajlítva az ujjamat, hogy jobban lássam, hol kezdjek neki. Olyan ez, mint egy csirkét vágni le. Nem fröcsköl a vér.
Annak érdekében, hogy az emberek
többet nézzenek egymás szemébe,
és kedvezzenek a némáknak,
a kormány úgy döntött,
minden embernek kioszt pontosan
százhatvanhét szót naponta.
Menekülök előled, el a tenger többszáz mérföldnyi
partjaitól, ami bennünket szétválaszt;
a kiloccsant kávé zuhanórepülése, a gyomor összerándul a
a fehér abrosz fölött...
