csomó érthetetlen gondolatom támadt tegnap este
távolságról vagy szomorúságról vagy halandóságról
olyan volt mintha tőlem függetlenül létezett volna minden hang és anyag
és függetlenül attól úgy általában amit az ember képes megtapasztalni
későre járt és beütöttek a drogok
a testemet gyengének vagy kifacsartnak éreztem
elfordultál tőlem
a kezem épphogy végigszántotta a karod
az ágyadon feküdtünk és motyogtunk egymás mellett
tudatosan átengedve magunkat a magányélmény hiányának
és lemondtunk annak az elfogadásáról hogy valaha képesek leszünk rendesen kifejezni bármit is
reggel keserű volt a leheleted és haragudtam rád
elképzeltem a hangod a jövőben
amikor jobban gyűlölsz mint előtte bármikor
aztán megéreztem a kezed megnyugtatóan goromba mozdulatait
ahogy nekitámaszkodik az arcomnak
egy kórházi várótermet juttatott eszembe
tíz évvel ezelőtt
amikor még asztmás rohamokkal küzdöttem
Borda Réka fordítása
A vers eredeti megjelenése: The Quietus, 2013. szeptember 8.