Üreg a tenyéren

Vándorlásaid útvonala mint egy tetoválás, mit egy fekete kölyök homlokán láttam. Fiatalon halnak errefelé éhes hassal, és vodkára szomjazva. A pólójukon a barátaik arcát hordják. Tavaly egyiket a cipőjéért ölték meg.

Koszovó

Egy útcsapáson
felhajtottunk a hegyre
leállítottuk a motort

átmásztunk egy barikádon
és a falu felé indultunk

át ezernyi elhullott szilván
a bíbor fekete hús

kipattant a szétnyílt bőrükön
elfeketítve az utat.

Az elhagyott falu
Azt hittem, látok egy lányt
két himlőfoltos ház között.

A fehér házban kerestem őt,
ami omló tetejéről sarat hullatott.

Egy szögön a konyhában
foszló kötény.

Egy kukoricacsuhé báb
lógott a plafonról.

Kérdeztem a bábut, vajon mit látott
Kérdeztem a bábut, vajon mit látott

Kerestem a lányt az emeleten. Találtam
egy fésűt, száradt virágokat, és egy vörös fonalat

legombolyodva. Egy szilvafa nőtt át az ablakon,
a párkányon egy fénykép

fekete-fehérben, de a lány szája nincs meg,
lepergett, valami fehér semmibe enyészett.

Kérdeztem a fát, vajon mit látott
Kérdeztem a fát, vajon mit látott

Zagorka
Egy öreg nő áll
egy útcsapás előtt.
Két ezüst kulcsot tart
a háta mögött
egy láncon, és egymásra rakja
majd szétválasztja őket
újra, furcsán sima ujjakkal.
Megmutatja a folyót
amely valaha
gyerekek hangját hozta.
Követem őt és várok
a lefordított szavakra.
Egy körről beszél, ami megszakadt.

A kőfal inog a hőségben.
Fekete-fehér plakátok
a friss halottakról
fapóznákra szegezve
a bezárt templom mellett.
Kérjük a nőt, de nem enged be minket.
Mindkét kulcs egy ökölbe szorul.
Egy kutya ugat a távolban.
A hegyek elénk magasodnak:
egy görbe és szakadt vonal
a határ mentén.

A kulcskarika
Tizenöt kulcs egy láncon.
A lánc egy öreg karika.
A karikát egy nő tartja.
A nő egy poros úton megy.
A szomszédok nem jönnek meg.

Tizenöt kert elvadulva.
Tizenöt ház feldúlva.
Számok festve az ajtókra.
Képek a bezárt templomon.
Fekete-fehér friss holtak.
Nincs más, mint várni, a nő mondja.

A nő feketét hord és öreg.
A keze a háta megett.
Kulcsokat csúsztat a karikán.
Gyötri csak gyötri őket egyre.
Képzeld el mit látott a szeme.
Kérjük, de mégsem enged be.

Egy kulcs oly kicsi és csekély;
hogy jelenti, hogy nincs esély?
Egy kulcs ígér, a reményt hozza
Hogy jelenti, hogy minden oda?
Nincs más, mint várni, a nő mondja.
Nincs más, mint várni, a nő mondja.

Afganisztán

A vendégszoba
Egy galamb köröz a romok felett.
Egy vadászgép a bázisra tart.

Egy fiú a madárnak énekel.
Kék gázpalackot cipel.

Hová menjek?
Nincs otthonom.

Valaha volt egy
de vendégek jöttek

és maradtak.
Hová menjek?

Átvezet minket a falun.
Egy kiskakas. Egy halom cipő

az elfüggönyözött ajtón kívül.
Narancs párnákon ülünk.

Gyerekek teát és kenyeret hoznak nekünk.
Azt kívánom, bár hoztunk volna ajándékot.

Azt remélem, tudjuk majd, mikor kell mennünk.

A kéz
Az emberek elmennek a kéz mellett.
Autódudák és zene hangjai.
Az emberek elmennek a kéz mellett, amely koldul.

Három kapucnis fiú összefonja a karját
és elkanyarodik a kéztől,
a kéztől, amely koldul az esőben.

Egy kék ruhás nő rá se néz majd
a kézre, amely koldul,
előrenyúlva az esőben.

Az emberek jönnek-mennek, a mobiljukra néznek.
Senki nem fogja meg a kezet,
amely előrenyúlva sugárzik az esőben.

A kéz üregében
egy négyrét hajtott
papír,

de senki nem vet még egy pillantást a fehér papírra
ami fénylik a kézben, amely koldul,
és előrenyúlva sugárzik az esőben.

Washington DC

A legvénebb Homo Sapienshez
Egy állkapocs. Egy lábszárcsont.
Egy restaurált koponya.
A fogaid csak csonkok.

Nem éltél jó ételen.
Itiopya, aitho ops, „égett arc” —
Mi űzött a barlangodból?

Vándorlásaid útvonala mint egy tetoválás,
mit egy fekete kölyök homlokán láttam.
Fiatalon halnak errefelé

éhes hassal, és vodkára szomjazva.
A pólójukon a barátaik arcát hordják.
Tavaly egyiket a cipőjéért ölték meg.

Miféle isten küldött? Mondd el nekem.
Van istene a semminek és a bőségnek?
Zümmög a mesterséges fény.

A hangok mögöttem
suttognak egy nyelven,
amit nem értek.

Szabó Krisztina fordításai