Menekülök előled, el a tenger többszáz mérföldnyi
partjaitól, ami bennünket szétválaszt;
a kiloccsant kávé zuhanórepülése, a gyomor összerándul a
a fehér abrosz fölött...
Meglepően kevés holmit találtam anyám ruhaszekrényében,
szegényes látványuk zavarba ejtett,
fakó virágminták, foszlásnak indult nyak,
külön helyen a féltve őrzött parfümjei, kámfor és levendula,
a kardigánok és a pongyolák egészen összementek,
indigó, égszínkék, fakó, tengerkék, és további árnyalatai a kéknek...