Kategória Műfordítás

A proletárok égkék szeme

A gyárak nem várnak a verseinkre. A kémények hiába égetik szivarjaikat. Az acél öntudatlanul tölti ki formáit. A nép elfoglalta a belvárost és már senkinek nincs szüksége ránk. Milyen kár. A zsebeim két világa. A zsebeim két üres világa.

Szürkület

Egy dollárt húz elő az éjszaka és a tajtékzó ég homlokára ragasztja. A szegények a gazdagok arcába mosolyognak mert seggbe rúgni nem tudják őket. Semmi sincs ingyen.

emberem, johnnie

folyadékokban beszélünk, én és az emberem, johnnie, „jó reggelt”, mondja a kávé, amit ágyba hoztam neki, „hogy van a fejed?”, kérdezi az Alka-Seltzer, felkel, és kimegy a fürdőszobába, „jó reggelt, édes, hogy aludtál”, mondja a vizelete, ahogy a csészéhez ér...

Április elseje

Forró teát ittam. Mostam (kétszer). Fáradtnak és öregnek éreztem magam. Még a másnap is gyötört. Nyugalomról álmodtam — legyen, aki leviszi a szemetet, és valaki, akivel beszélgetnék és dugnék egyet. Egészen komolytalan öngyilkossági gondolataim voltak, de elmúltak valahogy.

ide írd a szín nevét, ide a melléknevet

landol. a fénypontok várost alkotnak, a homokszemek a repülőtér színkörét. szintje van, padlója, melyre két gyertyát helyez egy srác éppen, hogy a légiforgalmat irányítsa. ma este sikerül is, az engedelmes levegő oszloppá nő, megtartja a szárnyakat, melyek megfeszítve éneklik: „alija, alija”...

ez az a nap

ez egy marha jó nap. jó nagy adagot kapok belőle, egyenesen a gyomorszájamra,amitől azonnal összegörnyedek, és majdnem elhányom magam, a fájdalomtól még a könnyem is kicsordul. megírom, tök jó. pedig könnyezek és okádok.

***

Hangyák raktak fészket nálunk, és mintha ugyanolyan lenne minden: konyha, folyosó, fürdő, de most már tudom, hogy valahol itt, a lakásban, királynő rejtőzik, és a korhadt fában vak lárvái tekergnek.