Múlt éjjel más volt. Helikopterben ültem, odaszíjazva
valaki mellé, akit nem ismertem eléggé, hogy szeressem.
Egyik pillanatban még együtt helikoptereztünk,
majd zúgó tölcsérbe perdültünk, mintha zuhannánk.
A telihold arcára
mered
A reggel hamutálja
Gondolatokkal teli erkély,
Egy roncs hajója
egy távoli Atlanti-parton.
Trója költői
Semmi ami a tiétek lehetett volna
Nem létezik többé
nos, remélem, hogy én nem esem beléd
mert attól úgy lelombozódom én
a zene szól, s feltárod itt
legmélyebb titkaid
sört rendeltem, s most hallgatom,
hogy hívnál valakit
s remélem, hogy én nem esem beléd
Az egész környéket lezárták. Más nem
maradt állva, csak a rendőrség
kordonjai, a szeretők
szobáikba zárkóztak,
a bárpultos közönyös és kopasz,
a tetőablakban világít a hold.
Nagyszerű trójaiak A pestis veteránjai
és a lepráé Életben vagytok nyilvánvalóan A hűség
lényege az Nagyszerű trójaiak
kik a szépségért harcoltatok
Múlt éjjel álmomban véletlenül megetettelek
valamivel, amire allergiás voltál.
Azonnal meghaltál.
Mint mikor az ember elbóbiskol éppen
(Angyal is lehet, ki elalszik, nem csak állat),
Összes őrült tervem falkába gyűlve támad,
Világ, akarat, bármi, csak munka még nem.
Végre a tenger ma tökéletes,
Összes sátrát lebontotta már.
Érkezik a nappali sirály
Szótlan, éjszakás nővére helyett.
Most magasan lebeg, húz, megfordul, keresztbe
leereszkedik, felemeli magát, együtt száll
a széllel, amíg hangosan elsüvít felettünk.
