nos, remélem, hogy én nem esem beléd
mert attól úgy lelombozódom én
a zene szól, s feltárod itt
legmélyebb titkaid
sört rendeltem, s most hallgatom,
hogy hívnál valakit
s remélem, hogy én nem esem beléd
a tér túlzsúfolt, mindenhol tömeg
nem tudom, hol találnánk jó helyet
ha leülsz e vén kriplivel
s jóhírednek kaputt
mielőtt az éj eltűnik
nyithatunk új kaput
s remélem, hogy én nem esem beléd
nos, a férfi éjszaka megváltozik
e kalandvágyat nők nem érthetik
megfordulok, hogy rád nézzek,
a cigarettád ég,
bár volna merszem tarhálni,
de nem láttalak még
s remélem, hogy én nem esem beléd
látom, magányos vagy, akárcsak én
késő van, társaságot szeretnél
a tekinteted keresem,
te visszanézel rám,
akivel voltál, elszelelt,
az üres szék rám vár
s remélem, hogy te sem esel belém
záróra már… elhalkul a zene
utolsó kör, egy sör fér még bele
a tekinteted keresem
de eltűntél már rég,
arcod helyén az űrt lesem,
új esélyt szeretnék
és azt hiszem, hogy beléd estem én
Györe Gabriella fordítása
