Az amőba
...Talán
ahogy a tojás fodros szélei
a serpenyőt csapkodták,
vagy a barna héj fogatán kívül
rekedt belsőségek alaktalansága
eszembe juttatta a furcsa játékot, amit
cserkészként játszottam. Ez volt az amőba.
Tara Skurtu
Floridában született, jelenleg a Boston Universityn tanít kreatív írást, és az egyetem oktatási programjának keretén belül bebörtönzött főiskolai hallgatókat oktat irodalomra. Kétszer kapta meg az Academy of American Poets díját, valamint a Robert Pinsky Global Fellowship program ösztöndíjasa volt. Mostanában a következő irodalmi folyóiratokban publikál: Poetry Wales, Poetry Review, Plume, Memorious, DMQ Review, Los Angeles Review, Poet Lore, Tahoma Literary Review, B O D Y. Versei román és magyar fordításban is napvilágot láttak.
Vágy
Az a horogként a homlokodba lógó,
fekete tincs — ott sincs, míg ki nem nyitod
az angol–román szótárt,
hogy kikeresd az alapvető igéket,
és ahogy a lapra nézel, a hajszálak
csigavonala árnyékot vet a szó
fordítására: kell.
fekete tincs — ott sincs, míg ki nem nyitod
az angol–román szótárt,
hogy kikeresd az alapvető igéket,
és ahogy a lapra nézel, a hajszálak
csigavonala árnyékot vet a szó
fordítására: kell.
Név
Múlt éjjel más volt. Helikopterben ültem, odaszíjazva
valaki mellé, akit nem ismertem eléggé, hogy szeressem.
Egyik pillanatban még együtt helikoptereztünk,
majd zúgó tölcsérbe perdültünk, mintha zuhannánk.
valaki mellé, akit nem ismertem eléggé, hogy szeressem.
Egyik pillanatban még együtt helikoptereztünk,
majd zúgó tölcsérbe perdültünk, mintha zuhannánk.
Vannak ilyen reggelek
A félelem, hogy elfelejtem, jól vagyok,
számba kúszik, mint egy szó,
ami megbánta, hogy kimondták;
keserű mondatokat szorít
fogamhoz, nyelvemhez, ínyemhez.
számba kúszik, mint egy szó,
ami megbánta, hogy kimondták;
keserű mondatokat szorít
fogamhoz, nyelvemhez, ínyemhez.
Reggeli szerelmes vers
Múlt éjjel álmomban véletlenül megetettelek
valamivel, amire allergiás voltál.
Azonnal meghaltál.