Ahogy igaz, hogy mindenféle emberre szükség van, pont olyanra is, mint te vagy én, az is igaz, hogy mindenféle ember nélkül elvan a világ. Túlteszi magát rajta, ha már nem leszel, vagy azon, ha átmenetileg kiszállsz. Mérhetetlen nagyképűség az ellenkezőjét feltételezni, mint ahogyan mérhetetlen kishitűség azt feltételezni, hogy rád pont így, pont ilyenként nincs szükség. Végül persze úgyis félbehagyod.
A szenzációelmélet azt írja az elképesztéssel kapcsolatban, hogy akkor éri el a legtökéletesebb hatást, ha a) minél hihetetlenebb az előadott esemény; és b) még éppen elhihető. Az elhihetőség tartománya az idők során sokat változott onnantól, hogy „a saját szememmel láttam”, odáig, hogy „nézd meg a saját szemeddel”, fenn van a jutubon fécen etceterán.
Feküdtem a padlón magatehetetlenül. A szobában sötét volt, az ajtó résnyire nyitva, ott szűrődött be egy halvány fénycsík, meg a barátaim hangja a másik szobából. Pókereztek. Én is pókerezni jöttem, de aztán egyszerre azelőtt soha nem tapasztalt gyengeség vett erőt rajtam: mintha mindenem ólomból lenne, húzott lefelé a gravitáció. Felálltam, elnézést kértem, átmentem a kisszobába és lerogytam a padlóra. Hevertem a sötétben, és nem volt semmi más.
Abban az időben vászoningeket hordtam, csöves farmert és ócska ballonkabátot. Ezúttal azonban Mamika kérésére tweedzakót vettem föl, és begyűrtem a nadrágba az inget. Így talán már nem is hasonlítottam annyira a megboldogulthoz. Bár ezt nem tudom biztosan, mert sosem találkoztam vele. Ahogy a Kató néniéknél se jártam többet.
Abban az időben Antonello da Messina megrendelést kapott a pápától a négy erény megfestésére. A Négy Erény a katekizmus szerint az okosság, igazságosság, lelki erősség, mértékletesség. De ezt valahogy nem tisztázták előre, vagy félreérthetett valamit a mester, mert másik négynek látott neki nagy szorgalommal. Így amikor a pápa meglátogatta, már túl volt az örömön, a kedvességen és az együttérzésen, már csak az egykedvűség volt hátra. A szentatya megszemlélte az alkotásokat, értetlenségét fejezte ki, majd a megbízást visszavonták.
Ez az egész úrinő dolog egyébként is homályos volt előttem, de azt gyanítottam, nem lehet úrinő az, aki mindenbe beleüti az orrát. Aki belenéz a fenekedbe, majd társaságban, a jelenlétedben apróra elmeséli, hogy mit látott. Közben kitér apád slamposságára (úriember otthon se vetkezik gatyára), és anyád lomposságára (járhatna gyakrabban fodrászhoz). Hogy a villát a végén fogjuk (a másik végén), kenyeret nem harapjuk (törjük), meg hogy úrigyerek nem cigarettázik (hanem?!). Na, ez legalább tiszta volt, azt magamtól is tudtam, hogy nem vagyok úrigyerek.
Szeretek úszni. Egyszerre nyújtja a hihetetlen szabadságot, a békét, és a semmi máshoz nem hasonlítható unalmat. Hol egyik, hol másik kerekedik fölül. Amikor végképp a harmadik, olyankor abbahagyom és kiszállok. A medencéből bármikor ki lehet szállni, de innen nem. Amíg készültem, abban a két hónapban leginkább ettől tartottam: hogy rettenetesen unni fogom. Tehát a lehető leggyorsabban kell megtennem a távot. Nem így alakult.
Jól vagytok? — kérdezte nagyanyám minden alkalommal, amikor már nem laktunk együtt, csak hetente-kéthetente jártam haza hozzá. Többet beszélgettünk ez alatt a másfél-két év alatt, mint előtte tízegynéhány éven át, amikor naponta láttuk egymást. Akkoriban ingerült lettem ettől a kérdéstől, mert még nem értettem. Persze, hogy jól vagyunk, hogy lennénk? Akkoriban a baj az volt, ha valaki megfázott, vagy megrándult a bokája. Akkoriban úgy tudtam, ha valaki beteg, majd meggyógyul, persze, hogy jól vagyunk.
Nyár volt. A Sokol rádió a hátára gumizott két, egyenként négy és fél voltos laposelemmel minden gangra nyitott konyhából ugyanúgy szólt: a kosút, hangosan és recsegve. Csak a Béláéktól a petőfi, és csak a Májernénál a harmadikon valami régi lemez. De ezeket csak a vájtfülűek hallották ki a hangokból. Vagy ők se, egyszerűen csak tudták, hogy a Béláék nem hallgatják a kosútot, a Májerné meg nem hallgat rádiót.
Ha nem vagy moszlim bevándorló, ha nem vagy zsidó vagy cigány holokauszt-túlélők leszármazottja, ha nem vagy nem magyar ajkú, ám keresztény polgárok utóda, ha nem vagy hajdani dzsentrik vagy arisztokraták sarja, akkor parasztok ivadéka vagy, mint minden tíz magyarból nyolc. Vagy kilenc.
