Kategória Kollegiális napló

Abban is bizonytalan vagyok, vajon magyar drámaíró vagyok-e egyáltalán, hisz egy sor darabom van, amiket ha játszottak is magyarul, visszhangtalanul, míg más közegben nagyobb ívű pályát futnak, van, ami Peter Brook hajdani színházáig vitte (Birmingham Rep), vagy megfordult Londonban (National Theatre), de akár New Yorkban is. Ami persze kevés ahhoz a bűnhöz mérve, hogy írtam kisebb-nagyobb műveket, melyek magyarul nem is léteznek, sőt nem is léteztek soha (Orient Express Schaubühne, Die letzte erste Woche, Platform 11/Zürcher Schauspielhaus, és egyebek).
(Németh Ákos drámaíró az Észak-Magyarország kérdésére, 2013. szeptember 26.)

Egy esti otthoni összezördülés után le a közeli dizsibe, ami még tök üres, és leülsz a pulthoz.

Kishonthy Zsolt videóbejegyzése Kollegiális naplónkba.

Van, amikor csak úgy telik-múlik, van, amikor megáll vagy rohan, van, amikor eltűnik, legritkábban ballag, máskor úgy méri és mutogatja magát, kínzó, kíméletlen pontossággal, a szemedbe világít, szembesít, vallat, semmit nem tehetsz ellene.

egészen zavarba is jövök a kommunikáció mint olyan minéműségét illetően, s ennek eredményeképp, meg mert semmiképp nem szeretném a világrendet tovább és jobban megzavarni, most úgy beszélek, hogy nem beszélek, de sem táncolom végig, mint még nyáron terveztem, a Gangnam Style koreográfiáját, sőt a bábszínházat sem veszem elő.

Surjánka kislánykora óta arról ábrándozik, hogy a postás, aki, és rajta kívül senki más, elengedett kézzel is le tud gurulni a biciklijével a bányatelep tetejéből a domb aljába, egyszer majd maga elé ülteti a vázra, és úgy száguldanak le együtt ők ketten, csak akkor a férfi nem ereszti el a kormányt, de nem azért, mintha félne, hanem hogy karjai közt tarthassa őt végig a hosszú úton, és közben csak fütyül és fütyül a szél a fülükbe, míg a postás hüvelykujja alatt csak kerepel meg a kerepel a csengő. Mindig álmodozik ez a lány, mondják az öregek róla, A tej megalszik a szájában, csóválják a fejük, ahogy a háza előtt mennek és látják, hogy a kerti hintában szundikál az alját érő gaz fölött himbálózva, hogy ha akár csak lelógatja álmában a kezét, a csalán összecsípi.

Südbahnhof. A friss feleség, Harriet mérnöki-hűvös, tulajdonosi visszafogottsággal nyugtázó női tekintete, ahogy Claytont, a férjét, a férfit szemléli, s „arca eközben egy csöppet sem izzott fel, és az orra sem csillogott. Az orra fölött a sűrű szemöldök jóformán összenőtt. Kedvtelve nézegette a férjét. Meg volt vele elégedve.” A testet szemléli, amelyért talán már nem kell megdolgoznia.

Fémkanalat dugnak a bugyijukba az erőszakkal férjhez adott brit lányok, hogy a repülőterek fémdetektora megszólaljon, így a biztonságiak megmotozzák őket, ők pedig megszabadulnak a szülőktől. A trükköt a Karma Nirvana szervezet ajánlja, ami iskolás lányoknak segít. Egyébként nyáron van a legtöbb erőszakos férjhez adás. A briteknél évi több ezer lányt adnak erőszakkal férjhez, főleg Pakisztánba, de ott van mögötte Banglades, India, Szomália, Törökország, Irak és Irán is. 2012 végéig 1485 menekülő lány kapott segítséget, ebből több mint 500 17 éves sem volt. Sokukat gyilkossággal fenyegetett az apjuk.
(Daily Mail, 444.hu)

Videobejegyzés Kollegiális naplónkba.

Zsiga első nyara Luca fotóival.