egészen zavarba is jövök a kommunikáció mint olyan minéműségét illetően, s ennek eredményeképp, meg mert semmiképp nem szeretném a világrendet tovább és jobban megzavarni, most úgy beszélek, hogy nem beszélek, de sem táncolom végig, mint még nyáron terveztem, a Gangnam Style koreográfiáját, sőt a bábszínházat sem veszem elő.
De azért csak hazabeszélek kicsit: lesz kötet, sőt az elmaradt kiállítás is bepótlódik, és másik is alakul talán; olykor rejtélyes sms-eket kapok ismeretlen számokról (ez mondjuk kifejezetten kedves: „Napsütésben mér’ a presszóban ül?” 😉 — épp csak egy sört ittam meg a Körúton; ez viszont határozottan érthetetlen: „Jaja a terápia el is fogja érni még mindig van benne olyan ott lenne a helye és leírja de lehet ezt én teszem jaja oldalpilótákkal nézel engem üzlet lesz ma legalább a régi alkalmazást süt csütörtökös köcsög csak még sűrűbb volt érzi az építészeti díj kiépítik a kártérítést térítési díj”); és persze eszembe jutott a szeptember 11. is, hogy pontosan emlékszem, valamit jegyzeteltem is róla — — —
Micsoda szeptember, épp olyan, mint a nyár. (Nem, egyáltalán nem olyan.)