Az elbocsátott tutaj

Keresetlen szavak, utcán heverő, találomra felemelt mondatok, zsebpiszkos gondolatok adják Deák Botond költészetének stilisztikai vázát, látszólag (rend)szertelenül és mindenféle emelkedettség nélkül. Mintha a Zajló elbeszélőjének köznapi szóhasználata, poétikai „pongyolasága” szándékosan távolodna el a bevett költői megszólalásmódoktól. Ezzel együtt számos lírai (prozodikus/motivikus) gesztusát a költészeti hagyományhoz, valamint a kortárs szerzőkhöz való kötődésként értékelhetjük. Sajátos mikrovilágában ezek a referenciális kapcsolatok mégis mellékesek, elidegeníthetőek lesznek, a költő önmagával folytatott, magányos magánbeszélgetése ugyanis elszakadni látszik az irodalmi (posztmodern) párbeszédtől. A lecsupaszított szövegek lebegő, (f)elmerülő emlékképeiből és töredékes, homályos történeteiből kirajzolódó életterek között egy magába zárkózó, ugyanakkor kitárulkozó jelenvalólét hasad szét: „…mert az élet része a zajlás / rianással a szemeinkben.”

utolsó nap a városban

minden naprakész
soha nem voltunk többen
ez a világ rendje
ez a kevés változás a fölkelő nap azonosságában
mikor a hideg megül a völgyben és elkülönül
el innen, nem leszek szomszéd
jöttment leszek
a fejéből kinéző ember

A boríték

Úgy indulok, mintha parancsot teljesítenék, akár egy normál munkanapon. Felkelek, felöltözöm, reggelizni megyek a kantinba. A főirodán átveszem a feladatomat: kiderül, hogy kiküldetésbe kell mennem, a kapun kívülre. Megkapom a menetlevelet, a benzinjegyet, a kocsikulcsot, és az aznapra szóló kapunyitó kártyát. Látom a borítékon, hogy este hét óráig szól a kilépési engedélyem. Késésében vagyok, a kantinban két beosztottam is feltartott valami ügyes-bajos dologgal. A kapunál viszont ellenőrzik majd, hánykor léptem ki, és tudják, mennyivel korábban vettem át a borítékot. Úgy döntök, hogy csak a kapun kívül nyitom majd ki a borítékot. Tankolni megyek. A kártyával kinyitom a kaput. Odakint hihetetlen boldogság fog el. Egészen más a levegő. Más az ég kékje, más az erdő zöldje is. Fogalmam sincs, mi ez. Gyerekkoromban éltem át utoljára hasonlót, amikor nagyapámmal kirándultam. Nagy sebességgel haladok, az úton senki nincs. Száguldok, egészen elkábulok.

Miféle név

Meggyecskének van egy vén kandúrja, meg egy másik is, az se fiatalabb, de az emberből van. Az egyik a bokájához szeret dörgölőzni, a másik a vállához inkább, ő meg a tenyeréből szereti etetni mind a kettőt. A két kandúr ki nem állja egymást, ha az egyik a kocsijával megjön, a másik ott terem mindjárt és az ajtókat sorra lepössenti szúrós szagú kandúrmacskahuggyal. Bár van aki szerint ez a macskáknál a szeretet és a tisztelet jele, de akkor a Meggyecske kandúrjai félreértik a dolgot. Akárhogy is, a két kandúrt Meggyecske mellett a szomszéd vénasszony is egyformán szereti és várja. Ha a nagy fehér átmegy, lök neki maradékot, ha meg a másik megérkezik, felteszi a szemüvegét, és úgy ül, hogy mindent lásson.

Rendrakás

a házat erdő veszi körül. nem kerek,
amolyan térképforma erdő. a boldog
ország látképe, téli anziksz. egy fehér
körvonal, kiegyensúlyozott tisztások.

KH — német (2013. július 22.)

Nem kis riadalmat keltett a TDDL-t, vagyis a Német Nyelvű Irodalmi Napokat, másik nevén az Ingeborg Bachmann-versenyt évről évre figyelemmel követők körében a verseny előtt pár nappal nyilvánosságra hozott hír, amely szerint elképzelhető, hogy az ORF osztrák közszolgálati csatorna a jövőben anyagi okokból nem tudja majd támogatni annak közvetítését. Az idén 37. alkalommal megrendezett neves klagenfurti esemény, amelyet néhány éve élőben közvetít a 3sat és online is követhető, egyfajta irodalmi tehetségkutató verseny is. Az újabban reneszánszukat élő tehetségkutató show-któl nemcsak több évtizedes múltja különbözteti meg, hanem főként az, hogy középpontjában nem a marketing, hanem a szövegek állnak. A korábbi évekhez hasonlóan az idén is 14 szerző versengett a héttagú zsűri és az online szavazóközönség kegyeiért. Ez remélhetőleg a jövőben sem változik, közvetlenül a díjkiosztó előtt ugyanis arról biztosította a jelenlévőket Alexander Wrabetz, az ORF vezérigazgatója, hogy a következő és az azt követő években is több médiaformátumon keresztül követhetjük majd a meghívott szerzők felolvasását.

Figyeld az arcom, mert csalok

A hermeneutika megközelítése szerint a mű önmagában sosem létezik. Olvasó és szöveg párbeszéde folytán virtualizálódik csupán egy olyan közös nyelvben, mely az olvasó szubjektumát és a szövegben megidézetteket egyaránt leképezi. Ez a párbeszéd, akár az emberek közti párbeszéd, a másik megismerésének lehetségességén és igyekezetén alapul. Nyerges Gábor Ádám verseiből is hasonlóképpen lesznek művek. Nyerges Gábor Ádám azonban néha csal.

Orbán-kanca, megnyergelve

Nyerges Gábor Ádám legújabb, második verseskötete sokat kockáztat: egy hatalmas és lezártnak vélt életmű — lezártnak látszó — műhelyéről kívánja leverni, pardon, levenni a lakatot. A Petri Györggyel, Tandori Dezsővel jelzett hagyomány útján elindulás után egy új, kevésbé bejáratott úton, Orbán Ottó hagyományútján lépdel a fiatal szerző.

Klasszikus Walpurgis-éjjel

Boszorkányszombat a Faust Kettőből — a másik
Szombat, mely rendkívül ritmikus, igazán
Ritmikus. — Nézd csak, itt Lenôtre műkertje látszik,
Hibátlan, bájos és kaján.