Kategória Esszé

Születésnapi elmélkedés egy korszerűtlen emberről

Nyilas Atilla korszerűtlen ember. Mindenki tudhatja ezt, aki már találkozott, majd hosszabban elbeszélgetett vele. Korszerűtlen abban az értelemben, ahogyan azt Nietzsche halhatatlanná tette: olyan értékek között és irányítása alatt él, amelyeket saját kora (alighanem méltatlanul) kevésre becsül. Jönnek azonban másféle korok majd, és a jelenben észre nem vett vagy alábecsült magatartásminták, melyek összessége egy ember stílusát adja, egyszerre világítani kezdhetnek.

Beszélgetés Werner Schroeterrel

A szenvedélyben van bizonyos szenvedés–gyönyör-vonás, de ez nagyon különbözik attól, amivel a vágyban vagy az úgynevezett szadizmusban és mazochizmusban találkozunk. E nők között nem fedezek föl semmiféle szadista vagy mazochista viszonyt, egy teljesen fölbonthatatlan szenvedés–gyönyör-állapot viszont létezik. Nem két vonás keveredik össze köztük, egy és ugyanazon vonás ez. Mindegyikük nagyon szenved. Nem mondhatjuk, hogy egyik szenvedést okoz a másiknak. A folytonos szenvedésnek a három típusa ez, amelyeket tudatosan vállalnak és akarnak, mert semminemű szükségszerűség nem kényszeríti őket.

A morál visszatérése

Annyi bizonyos, hogy most próbálok megszabadulni a filozófiának azon formájától, amelyet A szavak és a dolgok, A bolondság története és a Megfigyelni és büntetni írása idején alkalmaztam és — ismerjük el és én el is ismerem — amely teljes egészében elkötelezte önmagát a filozófiai élmény, funkció és szókészlet iránt. Ezeket használtam a filozófiai tapasztalás, tervezés és szervezés mezejének körülhatárolására. Ekképp e periódus, amely némelyek szemében radikális nem-filozófiának tűnhet, valójában a filozófiai tapasztalás radikálisabb elgondolása.

Az iszlámmal dúsított Marx

Mindig lesz olyan iszlám, amelyik megcáfolja a másikat. Ki mond igazat? Mindenki és senki? Mert az iszlám egyszerre a legjobb és a legrosszabb, és a legrosszabb iszlámról sem lehet kijelenteni, hogy egyáltalán semmi köze az iszlámhoz. Mert mit mondanak Cabu és Wolinski meg a többiek gyilkosai a mészárlás után ezt kiabálva: „Megbosszultuk a Prófétát”? Ezt a kérdést föl kell tennünk. Mert ha nem, akkor nem kapunk rá választ és továbbra sem tudunk majd gondolkodni, mert megrekedünk a fantázia, az ideológia és az önérdekű, gyakorlati politika szintjén.

Titkos napló a 2015-ös Szöveggyárból

Egy Purosz Leonidasz által szervezett medencés buli a KCSSK-ban pontosan olyan, ahogy elsőre elképzeli az ember. Ezzel a nulladik napi felütéssel kezdődött tulajdonképpen a Szöveggyár-tábor. Már jócskán elmúlt éjfél, mikor kellő diszkrécióval kitessékeltek bennünket a kollégiumból, így hát a legifjabb Miklyával és Szurdi Pannival üldögéltünk egy budapesti felüljárón és cigiztünk, három perc alatt nyolc különböző dolgot alapítottunk meg, valaki még sírt is talán, de aztán nem kellett sokat várni az éjszakaira.

Titkos napló a 2015-ös Szöveggyárból

Utazom. Nyíregyházától Miskolcig rövid az út, van még időm leplezetlenül A-ra gondolni. Ahogy megérkezem, Lóri támasztja a Tiszait (vagy Lórit támasztja a Tiszai), lassan befutunk mind. Nézem a várost, Kamilla szól, hogy olyan az arcom, mintha temetésen lennénk. Pedig nem is voltam még temetésen.

Szemelvénygyűjtemény

Hangozzék akár megvetendő módon szentimentálisnak, mindeddig a szakmai programok mellett az együttlét diszkrét és titokzatos bája, a másikra való odafigyelés, feltétel nélküli érdeklődés, empátia és szeretet volt az, ami a legerősebben összetartotta a tábor résztvevőit, és bár nem hiszek holmi előérzetekben, megérzésekben, úgy sejtem, most sem lesz nagyon másképp.

Közhely a mentén

Mármint a nem a mentére, mint ruhára gondolok (kis lopás egy Esterházy Péter előadásból, A szavak csodálatos életéből, tessék megnézi a YouTube-on), tehát nem irodalmi szabászati ismeretek jönnek itten, meg a divat, vagy mégis. Mondjuk a divattól távol állok, vagy ő áll távol tőlem: rám néz, hát, barátom, mondja, ez nem fog menni — tehát lemond rólam, mondjuk én is lemondanék magamról, mert azért mindennek határa. De van-é-e közhelynek határa?

„Hedonizmusom aszkétikus”

Csábító vagy átkozódó, élvhajhász vagy moralista, gondolkodó vagy egyszerűsítő? Michel Onfray mindenekelőtt az ébresztés embere. Sziporkázó és komoly személyiség, figyelni kell őt e tavaszi délutánon, amint jegyzetek nélkül kétórás előadást tart ezernél is több hallgatónak a caeni népi egyetemen rég elfeledett materialista, hedonista és ateista gondolkodókról.

Kié itt a tér?

A felvonulási útvonal városolvasati szempontú elemzése rávilágít az esemény és az általa használt tér kapcsolatára, azaz az előbbi miként aktualizálja, hasznosítja az utóbbi jellegzetességeit és vice versa: a helyszín miként hat az eseményre. Az Andrássy út és a Hősök tere számos esemény ún. presztízsértékét emelte az évtizedek során, központi fekvése és kulturális jelentősége révén e terület egyike Budapest legkedveltebb tömegrendezvény-helyszíneinek (pl. Fischer Iván és a Fesztiválzenekar hagyományos rendezvényei, amelyek közül a 2015-ös a toleranciáért szállt síkra).