Kategória Próza

Megtanulok spanyolul, de azt akarom, hogy magyarul beszélgessünk. Magyarul köszönjön reggel, magyarul kérdezze, csináljon-e kávét, magyarul köszönjön el, ha dolgozni megy, magyarul írjon messengeren, hogy hiányzom, vegyen-e tejet. Hogy olyan magas szinten beszéljen magyarul, hogy azt is ki tudja mondani, megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért.

Nem akarta, hogy határozott tulajdonságokat rendelhessenek nevéhez, egy idő után már arra is törekedett, neve se legyen megjegyezhető.

Nyár van, a buszra várunk. Fesztivál után, hazaút előtt, életem egyik mélypontján, bár ennek még nem vagyok tudatában, ahhoz túlságosan szét vagyok esve, akárcsak a mögöttem álló négy nap, apró darabokra. Én magam vagyok ez a négy nap, és hiába…

Miután elszívta a szálat, leöblítette az edényeket, letisztította a konyhapultot. Utálta ezt is, minden nap meg kellett csinálnia főzés után, de inkább kétszer mosott és törölt el mindent. Nem akart leülni a konyhaasztalhoz.

Anyám keze gyógyszerszagú és fehér. Köpenye is fehér, három van belőle. Mosás után vállfára akasztja őket. Mióta apám elköltözött, sok az üres vállfa.

Reszelni meg nyögni közben. De nem biztos, hogy mernék hangosan nyögni egy lakásban. Lehet, hogy ezek a nyögések nincsenek is, csak a pornófilmekben, franc tudja.

A Csilla ilyenkor sem tudott nyugton maradni. Matatott, zörgött. Irtotta a szöszöket, a száraz kenyérmorzsákat az ágyterítőn, fésülgette az összegubancolódott szőnyegrojtokat, rászólt a Robira, hogy reggel borotválkozzon meg, mert a szoba sötétjében is látszik, milyen szőrös a képe.

Mikor hat éves lett a kislányom, rávett, hogy a tengerhez költözzünk. Nekem mindegy volt, szabadúszó programozóként nem számított, honnan dolgozom.

A fermentálás a lelke mindennek, grófom, mondta Herz doktor, akinek már alig lehetett kivenni az alakját az egyre sűrűsödő gőzben. A Császárfürdő gőzfürdőjében üldögéltek ketten. Délelőtt volt. A gőzfürdő kupolás boltozatának közepén négy hatszög alakú nyíláson szökött be a fény.

Azon a napon Öreg Zanót egy fényképet talált, amelyen kissé homályosan és barna szépiában álldogált a Fekete-tenger partján, a Marcus Aureliusról elnevezett utcában. Ő volt akkor és ott a világ legsoványabb óvodása, bár nem volt ez feltűnő. Akkoriban minden óvodás…