Az öltözőben majd eltakarom a nagy törülközőnkkel, senki nem fogja látni, hogy nincs melle. Ha úszna egy kicsit, nem kell sokat, csak egy kicsit, elmúlna a fejfájása, aludni is jobban tudna. Utána melegszendvicset ennénk az uszoda büféjében. Már nem Teri néni adja a szendvicset, hanem a lánya, az ő nevét nem tudom.
Megtanulok spanyolul, de azt akarom, hogy magyarul beszélgessünk. Magyarul köszönjön reggel, magyarul kérdezze, csináljon-e kávét, magyarul köszönjön el, ha dolgozni megy, magyarul írjon messengeren, hogy hiányzom, vegyen-e tejet. Hogy olyan magas szinten beszéljen magyarul, hogy azt is ki tudja mondani, megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért.
Gyakran járok ki a zuhogóhoz, amikor a mamáéknál töltöm a nyarat. Ezt a helyet mindenki ismeri, csak már senki nem kíváncsi rá. Egyidős a Rákos-patakkal, az elsekélyesedő víz belezuhan a pár négyzetméteres medencébe, és folyik tovább. Ami egyszer oda belemegy, onnan többet ki nem jön, mondja a mama, hogy megijesszen, hogy ne menjek bele. A fertőzések miatt, vallja be, meg a piócák, csíborgok nagyon tudnak csípni.
