Kategória Esszé

Magyar Miklós Az önkéntes Apollinaire című esszéje a Műút portálon

Ezen a napon született Albert Camus. Magyar Miklós esszéje

Hannes Böhringer: Por és csillag című esszéjét Tillmann J. A. fordította

Walter Benjamin: Moszkva című esszéje Zsellér Anna fordításában a friss Műútból

Harold Bloom Hogyan és miért olvassunk? című esszéje Keresztes Balázs fordításában

Kutasy Mercédesz esszéje Földényi F. László: Az eleven halál terei című könyvéről (Jelenkor Kiadó) a friss Műútból

Kelemen Pál esszéje a HERZATTACKE című szamizdatfolyóiratról a friss Műútból

Márton László esszéje Andreas Gryphiusról a legutóbbi Műútból

A Francia Forradalom kritikusaként Nietzsche eddig még alig kapott méltatást. Ez pedig nem is csoda. A szakadék, amely őt elválasztja a FF eszményeinek értékképzeteitől, áthidalhatatlannak tűnik. Ha egy gondolkodó egészen a dionüszoszi igent mondásig küzdötte fel magát, aztán egy történelmi eseményt utólag teljességgel megtagad, mintegy meg nem történtté tesz, akkor ez a tény megmutatja, milyen mélységesen gyűlölte ezt az eseményt. Hasonlóképpen helyénvalónak látszik N nihilizmus-diagnózisát azzal az összeomlással kapcsolatba hozni, amely Isten halálával, a nihilizmus megjelenésével volt egyenértékű.

Minden zavaros. Magam zavaros vagyok. Mit tegyek? Mi helyes, mi hamis? Minek van értelme, mi butaság? Össze kell szednem magam. Körülöttem vagy bennem túl sok minden gyűlt össze. Ki vagy mi vagyok egyáltalán? Zűrzavarban élek, és nem tudom, mit keresek. Bár tudnám, valójában mit is keresek. Nyomokat keresek, amelyek arra kellene emlékeztessenek, mit is keresek. A keresés egyre hosszasabbá válik. Nem jövök rá az alapjára, és közben elvesztettem a fonalat.