
Szövegek:
Borzavári Róza | Hegedüs Benjámin Jutas | Horváth Eszter | Müller Henriette Annemarie | Rákóczi Zoltán | Szabó Csanád | Szegedi Fanni | Szurdi Panni | Tímár Benjamin | Weeber Luca Borbála

Lopott pillantást vetek a képre:
háttal állsz a lencsének, karod széttárod,
mint egy női krisztus a levegő keresztjén.
Pocsolyák pompáznak a nyári verőfényben.

Elfoglalta a kedvenc helyemet:
jobb oldalt, hogy lássam a semmit, mert most például sötét van, éjjel,
de errefelé nem bántanak a szembejövők fényszórói.
Hátulról a harmadik — nincs széles, fekete műanyagillesztés az üveglapok között,
így látom a semmit, de ez már elvi kérdés.

A jobb oldaladra fordulsz,
és csak azt kéred,
hogy ne beszéljek többet az átszoktatott balkezesekről.
Talán segít, ha felteszem azt a régi lemezt,
aminek első számában a refrén többször ismétlődik,
mint kellene.
Vagy elmagyarázom,
hogy miért szoktam átmásolni éjjelente
ugyanazt a hanganyagot tőled.

Én sose voltam szorgalmas,
csak annak tűntem,
órákig görnyedtem
tankönyveim fölött,
minél mélyebb fáradtság
vegyen rajtam erőt,
s úgy érezzem: elaludhatok.

A decemberi békítő tárgyalás után,
mivel a szülők álláspontja változatlan maradt,
kiküldték a hivatalos papírokat a házasság felbontásáról.
A gyerek felszaladt a levéllel a szobájába
és a karácsonyi csokoládés kalendáriumának
hátralévő tizenkét ablakát felszaggatta,
és a majdnem kéthetes várakozást
egyszerre tömte a szájába.

Először háromévesen lehettem részeg.
Családi összejövetel volt,
a szüleim éppen társalogtak,
vagy indulni készült egy rokon,
mindenesetre nem figyeltek
a poharak alján hagyott kortyokra.
Nagybátyám vette észre,
valami nincsen rendjén,
kérdezett, én meg furcsán feleltem.
Először csalódtam magamban.

Hosszú, szürke fák
És elhízott felhők mögül
Kémlelve hunyorgó
Kékség vagy
Több fény kell
Hiába meszelik a sírköveket
Senkit sem érdekel úgy sem

Vörösek vagyunk és
savasan marók,
ha tekintetünk egymást keresztezi.
Kémiailag misztikusak,
ahogy saccolom,
a hetest-nyolcast
megütjük egymáson
pH-skálán mérve.

mindenkivel szemben ül, sosem suttog,
beszéde, mint egy kád meleg víz — mire
összeesne rajta a hab, már úgyis kihűlt
(ugyanakkor a sör felmelegedett a
szóbuborékok pattogása alatt:
így érkeztünk végül mindannyian
egy langyos hullámhosszra).