tőlem számolva a harmadik ember
a társasági lény. idegen elem, aki
hússzínű befőttesgumiként szorítja
az asztal pereméhez az égtájakat.
mindenkivel szemben ül, sosem suttog,
beszéde, mint egy kád meleg víz — mire
összeesne rajta a hab, már úgyis kihűlt
(ugyanakkor a sör felmelegedett a
szóbuborékok pattogása alatt:
így érkeztünk végül mindannyian
egy langyos hullámhosszra).
könnyen tájékozódik a köztünk elterülő síkon,
féligsem-igazságokat tologat a poharak között
és ha néha rátapint a lényegre, nem mozdul.
egy pillanatig elhallgat — szimatol. túl rövid csöndjei
idegen nyelvű utasítások önmagamhoz.