Lila elefántok mellett ültünk
Mellettünk öreg pár csókolózott
Szerettelek reménytelenül
Szóval mindez nem számított
És most?
Felszívódunk, mint a felhő
Ha hajlong a Nap előtt
Belém robbansz, reád olvadok
Kék párában izzik a gondolat
Te vagy az üdvösség, amiért küzdenek a kisemberek
De ha szeretlek, te vagy a kárhozat
Tudom, hogy hazudtál
Nem nekem, hanem csak
Magadat próbáltad
Becsapni, megértem
Nyakad köré fonta magát a múlt
S most kétségbeesetten
Beléd kapaszkodik
Tudom, kedves
Nehéz lenne feltépni a régi
Szerelmek pöcegödrét
Hiába gennyes a seb
Ha elrejti a textil
Nincs gond többé
Nem is várom el
Inkább simogatom hegeid
Gyönyörű küzdelem teremtette
Őket, áldom lábnyomod
Belém foglaltattál
Mint körbe a húrnégyszög
Te vagy az örök élet és
Te vagy a folytonos halál
Hosszú, szürke fák
És elhízott felhők mögül
Kémlelve hunyorgó
Kékség vagy
Több fény kell
Hiába meszelik a sírköveket
Senkit sem érdekel úgy sem
Acélbeton palota mellett
Ülök a sarki boltban
Itt leszek, ha szeretni támad kedved
Enyém az örökkévalóság
Akár meg is várhatlak