Kategória Napindító

Talán a nagy bánatot vagy bűnt egyszerűen el lehet fogadni korlátlannak, mint egy kinyilatkoztatást. (Marilynne Robinson: Itthon [részlet], Mesterházi Mónika fordítása, Magvető, 2019)

Hát Thomas Mannt olyan kiváló írónak tartják Budapesten is? És Thomas Mann-nak olyan rajongó olvasóközönsége van Budapesten, mely eleped érte, hogy színről-színre láthassa és hódoljon neki? […] Nem olyan kiváló író ez a Thomas Mann, közönséges író ez, amilyen sokezer…

HÁROM GÉSA EGY RÉGI PORCELÁNON Egy gésa teát kínál mindhalálig, lábát rejtve a másik ül s figyel. A harmadik csak áll és nem teázik: itt megegyezés történt, ő a jel. A narancsszínű pagoda falának nekilódul majd a cselekedet. A csésze…

A vacsora nem volt vidám. Hiába díszelgett az asztal közepén Ester nagyanya negyven évvel ezelőtt hímzett kékfehér selyemkendője alatt a kosár, és benne a cseréptál a chárószet rituális „falataival”, az aranyvirágcsomókkal, a pászkával, a keménytojással, amelyet, mint elsőszülött fiúnak, nekem…

Apám ki nem állhatta a síelőket, hallani sem akart róla, hogy vegyüljön velük: valami sértőt látott abban a játékban, hogy anélkül ereszkednek le a hegyen a hókotró egyengette, elektromos vezetékkel felszerelt pályán, hogy megküzdöttek volna a feljutásért. (Paolo Cognetti: Nyolc…

Míly lágy cherubi lények Ez úriasszonyok. Éppúgy bánthatnánk plüsst avagy Sérthetnénk csillagot. Nyomott pamut hitelvek, Borzasztó mind ami Szeplős ember-természet. S szégyen az isteni. Egy halászember rangja Oly köznapi dolog. Megváltónk, kényes hölgyeim, Pirúl miattatok. (Emily Dickinson: Míly lágy cherubi…

„mert sose fogtalak, szilárdul tartalak” (Rainer-Maria Rilke: Webern két dalának szövege [részlet], Kosztolányi Dezső fordítása)

A férje, Bryan Donohue: magas, nyers modorú, öntelt férfi volt, ám igen szórakoztató társaság; a Wayne Orvostudományi Egyetemen adott elő radiológiát, szerette a dzsesszt, és nagyon szeretett volna tudományos, tudományos-szociológiai, dzsessz és dzsessz-szociológiai vagy akármiológiai cikkeket írni. Bryan nagyon jó…

Úgy közeledem hozzád, lopva, félve, szívenütő és vonzó rettegéssel, mint óvatos sün alvó viperához. /…/ Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol, kitakarózva, önfeledten… Óh, hadd szívjam messziről hajad szagát, hadd nézzem élő csontjaid s husod isteni-mély nyugalmát – :…

Rendelésre készül e költemény, mint jobb urakra régebben az öltöny, hozott anyagból és méretre költöm, pötyögtetem fehérre feketén. S hogyan tovább? Ad notam: Te meg Én? Vagy tingli-tangli? Kiderül az rögtön, ha megveszi és közli majd a közlöny: a dallam…