Kategória Napindító

üdvözöllek, fehérkarú szabadság, híved immár készen áll (Bartók Imre: Majmom, Vergilius, Szépmesterségek Alapítvány, Műút-könyvek, 2020.)

mert hiába kopár a férfiszív talaja és száraz az ő naphoz hasonlatos szeme, hiába épül a város az idő hallatlan interregnumában, kérgesek ánizsillatú ujjai és lakozik szájában Szó helyett a Tett, Róma sorsa máris megpecsételődött… (Bartók Imre: Majmom, Vergilius, Szépmesterségek…

a vén Anchises, gyermekeitől immár megfosztva, egész nap fel-alá járkál az idő penészzöld szanatóriumában, nővéreket és sosemvolt menyét szólítja, aki még mindig nem fejezte be zuhanását, mert az övé az egyetlen zuhanás, mely nem ismeri önnön végét, hiszen tovább tart…

hiszen Didó volt az első rakétakísérlet, melynek eredménye azóta is kísérti a jelen törekvéseit, minthogy robbanóereje megvolt, csupán a célzórendszer mutatkozott elégtelennek… (Bartók Imre: Majmom, Vergilius, Szépmesterségek Alapítvány, Műút-könyvek, 2020.)

és ahogy végigjártad a limest, és megismerkedtél a távolból a skótok íjaival, mindent rendben találtál, négy nap csupán hintóval Rómától a legkülső határig, az épülő kölni dómig vagy Indiáig, a zarándokok földjéig akár, a föld mérhetetlen, ám útjai kiválóak, aminek…

mikor ismétli meg Tróját az ég… (Bartók Imre: Majmom, Vergilius, Szépmesterségek Alapítvány, Műút-könyvek, 2020.)

és láttad-e vajon, mint megannyi kettészelt szem látta, ahogy színházunk falai leomlanak, épp egy görög szomorújáték volt soron, maszkot viseltek testvéreink, úgy kapaszkodtak belé, mintha arcuk volna, egy másik, tétova arc, madárraj a tenger felől, Oidipuszt játszottak talán vagy Elektrát,…

Egyszer felkerestem egy pszichiátert. Egy rossz szokás miatt, ami teljesen az életem részévé vált, úgy gondoltam el kellene mennem egy pszichiáterrel beszélni. Amikor beléptem a rendelőjébe, rákérdeztem: — Ön szerint egy terápia valamilyen módon károsíthatja a kreativitásomat? Mire ő azt…

Ültem a konyha járólapján, a nagyit figyeltem, két gőzölgő rizshalmot rakott a peremén indigókék indákkal dekorált porcelántálkába. A teáskannából jázminteát öntött a rizsre, éppen csak annyit, hogy néhány rizsszem lebegni kezdjen a halvány borostyánszínű lében. Ültünk a padlón, adogattuk egymásnak…

Egy szép napon a Könyörületes Buddha magányosan sétálgatott a Paradicsom lótusztavának partján. Gyöngyfehéren csillogtak a tó nyíló lótuszai; közepükön arany bibék közül áradt szüntelenül a kimondhatatlanul édes illat. Pirkadt éppen a Paradicsomban. Egyszerre csak megállt, és véletlenül lepillantott a tó…