Végtelen sorban fenyők, alagutak és megint fenyők, ha az ember észak-déli irányban átkel az Alpokon, mondtam a vonaton velem szemben ülő nőnek, aki ugyanúgy, mint én, egyedül utazott, és mivel mindketten az ablakon át a tájat kémleltük, hozzáfűztem, hogy gyakran…
Annyi bizonyos: különös, nyugtalan európai nyárban élünk, s csak látszat a magyarországi nyugalom. De ez a nyugtalan nyár már nem a miénk. S ahogy leírtam ezt a mondatot (fürdőgatyában gépelek istentelen forró vasárnap délután), egyszerre elönt a mohó, nyugtalan vágy:…
Az volt talán a legjobb, hogy Ági, a [Karinthy Ferenc] felesége egy miniszter titkárnője volt, és egyszer bement, hogy akar vele beszélni, de az éppen bent volt a miniszternél, ahol valami értekezlet volt. És a másik titkárnő mondta, hogy hát…
Jól ismerem az irodalmi atomháború alapszabályát: az embernek soha, de soha nincs esélye egy második csapásra. (…) Kant azt mondta, hogy a politika a végzetünk. Tévedett. A jó hírünk a végzetünk. Übü királyos társadalmunkban a pletyka a végzet egyik megjelenési…
A többiek? Már az se fontos. Emlék? Jövő? Terjeng a sötét. Mint roppant agancs a csillag-bozontú ég kinő a homlokából, fény-ágak, láng-hegyek, csillag-görcsök időtlen gubanca világol. Mint isten tartja homlokán a mindenség kecses fémszerkezetét. Fekszik a magányos, mint beomlott épület,…
Hálóingre vetett kabátban lobog az éjszakában haján a hó száján a hó rohan a hófúvásban. Rohan zihál lobog sziklává dermedett sárkupacok megcsonkitott fák eldobott sörösüvegek lécek dobozok épülő házak között vak-magában a kelenvölgyi pusztaságban. Hangtalan is sikolt hólepte szájjal szótlan…
A grófnő mindig korábban kelt nálam, Hogy végignézzen az új birtokon, Majd lecsúsztatott apró tenyeréből A városra, ahol nem élt rokon. A grófnő mindig korábban kelt nálam, Pedig éjjel sorozatokat nézett; Dühítette, amit talált az ágyban, És nyugtázta: tehát ez…
Bargetonné lantot ragadott akármilyen csekélység miatt, nem tudván megkülönböztetni a személyes költészetet a nyilvánosságra szánt költészettől. Valóban, vannak meg nem értett érzések, amiket meg kell tartanunk magunknak. (Honoré de Balzac: Elveszett illúziók, Benedek Marcell fordítása)
Túlbecsüljük a tesztoszteront. Túl sokat rágódunk rajta. Pedig nem erre van szükségünk, nem ezt akarjuk, amikor megpróbáljuk megérteni a női agresszivitás gyökereit. Nem tudom, van-e jelentősége a tesztoszteronnak a férfiak viselkedésében, s azt sem tudom, ki tudja-e úgy használni egy…
Hirtelen felhangzott a „Marseillaise”. Hussonnet és Frédéric kihajolt a vasrácson. A nép dalolt. Már ellepte a lépcsőt, szédítő hullámokba verve mindent, fedetlen főket, sisakokat, forradalmi piros sipkákat, szuronyokat, vállakat oly féktelen erővel, hogy egyesek el is tűntek ebben a zajgó…