A grófnő mindig korábban kelt nálam,
Hogy végignézzen az új birtokon,
Majd lecsúsztatott apró tenyeréből
A városra, ahol nem élt rokon.
A grófnő mindig korábban kelt nálam,
Pedig éjjel sorozatokat nézett;
Dühítette, amit talált az ágyban,
És nyugtázta: tehát ez az enyészet.
A grófnő mindig korábban kelt nálam,
Toalett, míg összeszedtem magam,
Zajos lépcső, lábujjhegy, fülelés,
Nagy levegő, és csók a kapuban.
A grófnő, tudom, visszafeküdt aztán,
S kényelmesen beért az irodába.
Álmaiban rólam már szó se volt,
Ringatta egy családfa öreg ága.
(Szálinger Balázs: Hétutca [részlet], in: Kolozsváros. Irodalmi kalauz. Jelenkor Kiadó, 2019, 245-246.o.)
Kép forrása: Wikipedia